5. fejezet

Sziasztok srácok!!!

Meghoztam a folytatást, remélem nyugi lesz most már xD

Jó olvasást :D

Xx Camryn

 /Dominik/

Kótyagos fejjel mentem suliba. A folyosón a csajok utánam fordultak, és hallhatóan sóhajtottak. Ezekkel mi van? Az órák unalmasak voltak, a szünetek pedig annál inkább pörgősek. Kezdjük azzal, hogy Krisz Kiarát az egyik szekrényhez nyomta, és már majdnem megcsókolta, amikor az erős szél betörte az ablakokat. A szilánkok repkedtek, a lányok pedig sikítoztak. Mint mindig. Na, lapozzunk. Következő szünetben Kiara lehajtott fejjel járkált a barátnője mellett, akit asszem Szandinak hívnak. Az a szünet nyugis volt, ahogy a többi is az ebédszünetig. Na ott borult minden, de szó szerint. Na, akkor az elejéről. 

Én egyedül ültem a sarokban egy asztalnál, és nyugisan ettem, miközben néztem az ablakon lecsorgó esőcseppeket. Aztán egy nagy csattanás. Odakaptam a fejem. Az ajtó kivágódott Kiara előtt, és dühösen Kriszhez masírozott, majd jól felképelte. Az ebédlőben feszült csend honolt, senki sem mert szinte levegőt venni se. Aztán Kiara ordítani kezdett. 

- Szűzkurva?! - szinte visított. - Ilyeneket terjesztesz rólam??? Mit képzelsz, ki vagy te?! 

- Kiara, picim, állj le. Ülj ide, és egyél... - próbálta csitítani a lányt. 

- Ne picimezz nekem!

Krisz feje elvörösödött. Először azt hittem, hogy a zavarában, de tévedtem. Megragadta Kiara kezét, de azonnal felüvöltött, és egy csaphoz rohant, hogy lehűtse a füstölgő kezét. Füstölgő kéz, mi? 

- Hozzám ne érj! 

Krisz ezzel mit sem törődve, kifele kezdte lökdösni a lányt. Az üvegből készült dolgok remegni kezdtek. - Kiara, ezt beszéljük meg négyszemközt... 

- Egy kis hírnevet akartál azzal, hogy megcsókolsz, mert kezdesz lecsúszni a ranglétrán?! Szánalmas vagy! 

- Ez nem iga... 

- Ne hazudj! Dominik már most híresebb, mint te valaha voltál! 

Ez tette be a kaput. Krisz megfogott egy széket és Kiarához vágta, aki felhúzta a kezét, hogy védje a fejét. De ami ez után történt, az hihetetlen volt. Csak az láthatta aki figyelt, de nagyon. Kiara eltérítette a felé repülő széket, ami hatalmasat koppanva érkezett a földre. Felálltam, és tapsolva mentem feléjük. Mindenki engem nézett. 

- Bravó! Nem csak szánalmas, de még béna is vagy! Ilyen közelről nem találni el... Szar ügy. Bár egyáltalán nem bánom, hogy nem találtad el, mert akkor be kellett volna törnöm az orrod. Legalább. 

Eszelősen felnevetett. - Te? Egy kis nyikhaj? 

Felvontam a szemöldököm. - Nem tudod mire vagyok képes. 

- Állj az utamból drogos! 

 - Mert ha nem? 

- Akkor az lesz ho... 

A mondata félbe maradt, mert az ablakok berobbantak, a szilánkok pedig szanaszét repkedtek. Az orkán erejű szél befújta az esőt, felborította a székeket, és az asztalokat. 

- Mi az isten?! 

- Nem nézel tévét? Elég erős vihart mondtak mára - vetette oda Kiara, majd kiment a betört ablakokon a szilánkokon keresztül. Haza siettem, bezárkóztam a szobámba, és csak vertem a fejem a falba. Mi a franc volt ez az egész? Biztos kezdek begolyózni... 

Másnap reggel hullafáradtan mentem be a gimibe. A csajok megint sóhajtoztak utánam, és egy liba le is támadott. - Szia! Léna vagyok! 

- Aha, szuper. Mehetek? 

- Hova sietsz? - vonta fel szemöldökét. 

- Az órámra igyekszem aludni. 

- Az alvás várhat! Habár... ha jobban belegondolok álmosan sokkal szexibb vagy. Menj csak aludj. Majd találkozunk. 

Az arcomra nyomta a rúzsos száját, és eltipegett. Szexi? Hülye ez? Letöröltem a rúzsfoltot az arcomról, és az osztályomba masíroztam. A következő szünetben Krisz Kiarára mászott. De szó szerint. Taperolta ahol tudta, a nyakát szívta, minden undorító dolgot csinált vele, amit képtelen voltam elviselni, de mielőtt közbe léphettem volna, Kiara nagy erővel ellökte magától Kriszt. A csávó eszelősen felnevetett, és a két talpnyalójával elhúzott. Kiarát távolról figyeltem egész nap, és több furcsaságot is észre vettem. Ahova lép repedések kerülnek, de amint tovább megy eltűnnek. A lámpák villogna, ha elmegy előttük. A szekrények zörögnek mellette, de őneki mintha fel se tűnne, csak megy tovább. Most komolyan... MEGŐRÜLTEM?

Péntek délutánig még azt mondom csendes volt a suli, de talán túl nagy volt a csend. 

Kiara szaladt el Szandival mellettem, mire elkaptam a kis szeszélyes csuklóját, és visszarántottam. - Hé! Na! Mi van már?

- Kiara...

- Nekem mennem kéne.

- Válaszolj. Mi folyik itt? 

- Hol?

- Körülötted!  

- Te meg miről beszélsz?! - tépte ki a kezét a szorításomból. Kiváló színész lenne belőle, eskü! Majdnem elhittem neki, de a szeme rettegéssel telt meg. Mit titkol ez a lány?

- Kiara! Gyere, sietnünk kell! - ügetett mellénk Szandi. 

- Stella, mindjárt megyek, csak még váltok pár szót Dominikkal...

Á! Ez az! Nem Szandi, hanem Stella! 

Stella bólintott, és elsietett, Kiara pedig újra felém fordult. - Fogalmam sincs miről beszélsz, de engem hagyj békén. Nem kell nekem még egy őrült is a nyakamba!

- Szerintem inkább te magad vagy az őrült... - motyogtam, de azonnal megbántam, mivel megremegett a föld, és egy hatalmas repedés futott végig a folyosón. 

Amikor felnéztem, láttam, hogy Kiara éppen elfordul a sarkon. Oké, egyre több mindent nem értek...