12. Fejezet

Igen. Tudom. És sajnálom. Nem fogok mentegetőzni de ez van. Lehet már nemis érdekel titeket, vagy el is felejtették.  De itt van. És hát jó olvasást! 😊💞 

Csók: Bianka ♥

- Dominik! - ugrottam fel hirtelen. Rám emelte tekintét melytől majd elolvadtam.
- Tessék? - vonja fel szemöldökét.
- A mamád is boszi nem? - arca elkomorult.
- Nagyon is tudod hogy az. Minek hoztad fel? - csattan fel hirtelen.
- Hát, mert van varázskönyve. - mondom és várom.hogy leesen neki. Mikor rájön, felpattan és már ölelne meg. De megáll és rám néz.
- Ez olyan izésség anyudtól. - nyüszít. A levegőbe dobok neki egy puszit. Elkapja és a szívéhez szorítja. Felnevettek.
- Na menjünk mamádhoz.
- De anyudnak nincs? -megrázzon a fejem.
- Biztos van. De kockázatos. Mamád meg úgysincs otthon. - vigyorgok el rejtélyesen.
- Te ez honnan tudod? - nézz rám összehúzott szemmel. Megrántom a vállam.
- Női megérzés. - kuncogok fel
- Kiara! - mereszti rám a szemét.
- Jólvanna'. -emelem fel a kezem. - Tettem egy kisebb fajta khm takhmáloulházsz. - mondom ,,köhögve”.
- Kiara. Nem értem. - förmed rám.
- Míg aludtál elmentem hozzá. - mondom majd felveszem a cipőt.
- Hogy mit csináltál? - támad rám.
- Hajj. Tettem egy barátias látogatást a mamádhoz...anyámmal. - mondom mire tátott szájjal nézz.
- Semmi jogod nem volt. - kiáltja.
- Csak segíteni akartam. - suttogtam. Egy könny csepp gördült.le az arcomon. Hülye hormonok!
- Kiara. - szólt gyengéden Dom. Megráztam a fejem.
- Most. Hagyj. - mondtam és elindultam. Cifra káromkodást halottam mögülem, majd ahogy ajtó becsukódik. Mikor a nagyihoz érünk Dominik ki nyitja az ajtót.  Előre megy majd leül a konyhai pultra.
- Tuti a takarító szerek között lesz a könyv, a seprű mellett. - mondja. Halkan felkacagok. Nem! Haragszunk! Összevont szemöldökkel rám nézz, majd felsóhajt.
- Cica...
- Ne cicázz! - csattanok fel. - Keressük meg a könyvet és tiplizzünk.
- A padláson tartom. - szólal meg a nappaliból a Sátán. Akarom mondani, áhh ne tagadjuk az.
Ránézzek és hirtelen ledöbbenek.
- Maga hazudott! - nyögöm, mire összevont szemöldökkel nézz rám.
- Hogy mondtad kis ringyó? - Mi a halál? Ez leringyozott? ENGEM?
- Há' Héló! - hördülök fel. Aztán visszatérek az hazudós részhez. - Azt mondta, hogy csak nő lehet boszorkány.
- Pontosan. - bólint.
- De apám tud varázsolni. Ahogy nagybátyám is. - mondom mire eltátja a száját és felpattan.
- Lehetetlen. - suttogja.
- Nos pedig lehetséges. - mondom aztán hirtelen elindul felém. Gyorsan, és halkan közeledik. Hátratántorodok. Megragadja a kezem és a tenyerem vizsgálja.
- Mit csinálsz vele? - csattan fel Dom. Nem szól semmit csak nézi. Majd úgy engedi el, mintha égetné a kezem.
- Ez... Nem! Nem lehet igaz! LEHETETLEN! - hörgi és hirtelen felém lő egy energia nyalábot. Automatikusan a kezem az arcom elé rakom, de a varázslat áthatol rajtam. Meg csak nem is fájt. Tágra nyílt szemmel néz rám Dominik. Meg a szipirtyó is.
- Hát akkor még is igaz. - mondja a Retek.
- De a mi jószagú Atyaúristen történt itt? - forgolódik körbe Dominik. De én nem is figyelek rájuk. Amikor áthaladt rajtam az energia a kezembe mintha forróvasat raktak volna. Ökölbe szorítom majd az arcom elé emelem és lassan szétnyitom. Egy kör  amin egy X látható mintha át lenne húzva pulzál a tenyerembe égetve. Már láttam ezt a jelenet. Becsukom és Magdolna szemébe nézzek.
- Maga tud valamit, amit én nem.
- Oh. Annyira nem is vagy buta. - feleli és végig mér. Tekintette szinte már szánalmat sugall. Összehúztam a szemem, majd elfordultam és az ajtó felé indultam. Egy percet sem bírok itt maradni.
- Kiara! - szólt utánam a boszorkány. - A kulcs a nyitja!
- Szenilis banya. - dörmögte Dom majd megfogta a kezem. Ijedten néztünk a másikra, de semmi nem történt. Gondolom a varázslat hatástalanította. Bármi is volt az ami benne volt.

Mikor visszamentünk a suliba majdnem minden a régi volt. Majdnem. Anyának nem szóltam a jelről, Dom-nak sem említettem. A nagyi látogatása után nem nagyon beszéltünk, és a vendég szobába aludt. Féltem. Féltem, hogy árthatok neki.
- Kiara! - szól rám a Tanár. Milyen órán is vagyok?
- Öhm tessék?
- Megismételné mit mondtam? - nagyott nyeltem.
- Nem figyeltem.
- Sejtettem. -mondta és folytatta az órát Balassiról. Ahogy kicsöngettek a tesi öltözőbe indulok. Útközbe vagy 20-an oda köszönnek. Intek nekik de nem nagyon törődök velük.
- Megvagy! - kap el valaki hátulról. Azonnal tudom, hogy Dom az.
- Hello. - lépek el tőle és rá mosolygok. Nagyot sóhajt.
- Kiara. Mi a baj? - kérdi mire nagyot dobban a szívem. Tekintette nyílt és szomorú.
- Semmi. - lemondón felnevet.
- Aha. Semmi. - bólint majd elmegy. Utána akarok szólni. De nem teszem. Jobb neki nélkülem. Mellettem csak rombolás és pusztítás van.
Nagyot sóhajtok és elindul tesire. Gyorsan átöltözök, és összefogom a hajam. A tükörbe bepillantva lesokkolódok. A hajam FEKETE! Becsukom a szemem és megrázom a fejem. Nem,biztos csak képzelődök. Kinyitom és valóban. Csak képzelődtem.
- Huh. - fújom ki a levegőt és egy utolsó pillantást vettek a tükörképemre... aki épp rám kacsintott.
- Hello Bella! - karolja át a vállam egy osztálytársam Dani.
- Szia. - mosolygok fel rá.
- Mit csinálsz pénteken? - összevonom a szemöldököm. Most randira hív?
- Öhm családi izébizé. - hazudom szemrebbenés nélkül. Sose hazudtam még? Mi van velem? A tenyerembe lévő jel felizzik.
- Oh és szombaton? - nyomul tovább.
- Stellával találkozok. - hazudom ismét. -De sietek mert beszélnem kell Tanárnővel. - harmadik hazugság. Kiszabadítom magam és elfutok. A tenyerembe pillantok. Akár egy szív úgy lüktet a tenyerembe.
A terembe érve beállok Stella mellé. Felém fordul, hogy mondjon valamit de a Tanár nagyot tapsol.
- Rendben kis söpredékek. - Igen kedves. - Ma versenyezni fogunk. Gyors bemelegítés és kezdődhet a harc! - kacag fel gonoszan. Mi van veled Zordon? Lefutom az öt kört és neki állok bemelegíteni.
- No a vállalkozóbbak álljanak a fehér vonalhoz. - a fiúk beállnak meg pár lány. Sose voltam jó futó, hamar elfáradok meg lassú is vagyok. - Kiara! Maga is álljon be.
- De én... Mindegy. - Beállok Feco és Balázs közé. Jöjjön a megaláztatás.
- Három! Kettő! Egy és TŰZ! - ordítja és elkezdünk futni. Oda majd vissza. Érzem, hogy fáradok de a tenyerembe lévő jel ismét felizzik és energia jár át. Ahogy a lábam a földre csattan, felkúszik rajtam valami tüzes és energikus energia. Elmosolyodok és gyorsabban futtok. Megdöbbenve tapasztalom, hogy első lettem, és ami még meglepő hogy Balázs a suli egyik legjobb futója még csak vissza felé tart. Mi a szar?
- Kiara, gratulálok! Szinte száguldott. - dicsér meg a Tanár. - Gondolom elfáradt.
- Öhm aha? -mondom de inkább kérdésnek hangzott. Ugyanis fáradtság helyett felpörögtem. Amitől megijedtem. A kezembe lévő jel még mindig lüktetett. Jeges félelem markolászta a gyomrom. El kell mondanom anyának. Ezt a meghatározást mondogattam magamba addig míg ki nem csengettek hetedik óráról. Ugyanis ahogy elindultam haza Dom vár rám. Tudtam hogy rám várt.
- Hello. - köszöntem rá. Rám nézett és végig vizslatott. Mintha nem lenne valami oké velem.
- Hogy vagy? - kérdi.
- Jól? - vonom fel a szemöldököm. Hümmög egyet majd megfogja a kezem. Összekulcsolja ujjainkat és elindul én meg utána. Hát jó. Érintése jól esik és beleremegek.
- Láttalak ma tesin. - mondja ki hirtelen.
- Oh. Leskelődsz? - nevettek fel incselkedve.
- Nem. Csak ott volt egy tanár. De vissza térve. Nem is tudtam, hogy ennyire gyors vagy.
- Öhm. Hát meglepetés. - vigyorgok rá. Nem. Nem mondom el neki mit éreztem. Érzem, hogy ezt senkinek nem kéne tudnia.
- Érdekes. És hogy vagy a nagyi sokkolása után? - kérdi megszorítva a kezem. Épp a jeleset fogja.
- Jól. - hazudom de felizzik a jel.
- Na! Az jó. Már kezdtem aggódni, hogy amiatt vagy más.
- Más? - torpanok meg. - Hm. De már elmúlt. - vonok vállat majd újra elindulunk.
- Kira. - mondja gyengéden. - Vissza költözök a Nagyihoz.
- Mi? Miért? - szomorodok el.
- Mert időre van szükséged. Sok dolog történt veled és nem akarom bonyolítani, hogy velem is bajlódnod kell. - fejti ki, és időközben a ház elé érünk.
- De nem bonyolítod. - biggyesztem az le ajkam.
- Ne csináld ezt. - simítja meg az arcom. - Figyelj mit csinálsz pénteken?
- Uh semmit. - mosolygok rá.
- Na most már igen. - kacsint rám. Felkuncogok.
- És mi van ha nem akarok veled menni sehova? - vonom fel a szemöldököm.
- Kérlek. - mondja lesajnálóm majd felém hajol, hogy megcsókoljon. Valóban ezt akarom? De ha őt is csak megsértem mint mindent más magam körül. Oh a fenébe is! Ezt akarom. Átkarolom és közelebb férkőzöm. A tenyeremből fájdalmas szúrást érzek ami végig sugárzik rajtam egyenesen a szívembe. Levegő után kapok és térdre rogyok.
- Kiara! - kap utánam Dom. - Jól vagy? - hangjába félelem. Biztos aggódik, hogy baja lesz a kis ribijének. Suttogja egy hang a fejembe.
- NEM! - kiáltom. Domra nézzek majd felállok. - Akarom mondani igen. Csak kifárasztott a suli. Majd beszélünk. Szia! - mosolygok rá és egy gyors csókot adok a szájára.
- Kiara! - kiált utánam ahogy beszaladok a házba. Jajj milyen kis aranyos. Mi a szent szar? Becsapom a bejárati ajtót és térdre rogyok.
- Ki vagy te? És mit keresel a fejembe? - fogom a meg a fejjem.
- Oh hát én Te vagyok.
- Nem! Nem nem nem nem nem. - rázom a fejem egyre gyorsabban egészen addif míg sötét foltok jelennek meg a szemem előtt majd minden elsötétedik. Nehogy szólj valakinek, mert megbánod. Ezt az utolsó amit hallok és kép szakadás.

11. fejezet

Sziasztok srácok!!!

Most kivételesen nem kellett hónapokat várni a folytatásra, mivel rögtön megérkezett :D

És minek is húzom az időt? Ja, igen! Jó olvasást :D

Xoxo Camryn

/Dominik/

Eltátottam a számat. - Hogy mi?! - emeltem fel a hangom.

Kiara csak a nagymamámat nézte. - Boszorkány.

- Az lehetetlen! - csattantam fel. Kiara és a nagyi unottan néztek rám. Behúztam a nyakam. - Visszaszívom.

- Nem akar mesélni? - döntötte oldalra a fejét Kiara a nagyit nézve.

- Nem - emelte fel dacosan az állát nagyi.

- De! Fogsz! - álltam fel dühösen. - Jogom van tudni, hogy boszi vér csörgedezik az ereimben...

- Épp ez az! Semmire nem vagy jó! - támadt rám.

Hátrahőköltem. - Mi?

- A férfiak nem öröklik ezt a vért! - ordította. - Bárcsak te haltál volna meg, és a húgod élte volna túl! - reccsent rám, én pedig itt zuhantam össze teljesen. Felfele néztem. Próbáltam visszapislogni a könnyeim. Ez nem valóság. Ez nem lehet az! A lábam nem bírta el a súlyom. A látásom elhomályosult. A fejem zúgott. A szívem pedig darabokra tört.

- Ne merjen így beszélni vele! - csattant fel Kiara indulatosan. - Hogy kívánhatja a halálát maga vén banya?! Örüljön hogy valaki él még a családjából!

- Élhetett volna a húga is! - ordított nagyi.

- Na idefigyeljen maga vénség! - trappolt a nagyi elé. Belemászott a képébe. - Ha azon parázik hogy nem lesz folytatva a vérvonal akkor megnyugtatom, szülök majd én Dom-nak legalább egy kislányt! Aztán örülhet! De nagyon remélem megrohad addigra, mert nem akarom a gyerekeim közelében látni! - köpte a szavakat Kiara.

Szülne nekem gyerekeket? Nekem? Istenem de szeretem ezt a lányt!

- És még valami! Nem csak maga vesztett el egy családot! Maga mindjárt megdöglik és utána nem érez semmit! Dom pedig csak tizenhét éves, és ő előtte még ott az élet! De persze, foglalkozzon csak magával mert ahhoz remekül ért!

- Mit képzelsz te magadról?! - üvöltött rá a nagyi.

- Fogd vissza magad - morogtam.

Felém kapta szikrázó szemeit. - Nekem te nem dirigálsz kis semmirekellő!

- Zavar hogy élek? - álltam fel a kanapéról nagy nehezen.

- Zavar.

- Jó! - indultam meg a konyha fele, elővettem egy konyhakést, és visszamentem. A nagyinak tartottam. - Akkor vessünk véget ennek az egésznek. Parancsolj. Ha ennyire zavarok tegyél el láb alól!

- Dom - sietett hozzám Kiara. Két keze közé fogta az arcom. - Ne tedd ezt! Kérlek!

Lefejtettem magamról a kezeit. - Hagyj Kiara.

- Nem! Soha többet nem hagylak egyedül semmilyen helyzetben! - visította, majd megragadta a kezem, és eltűntünk. Hiába feküdtem már Kiara ágyán, szédültem. - Mindjárt elmúlik - simogatta meg az arcom.

- Fáj - suttogtam neki.

- Elhiszem, de itt vagyok. Nem engedlek el soha többet - puszilta meg a számat.

Elfordultam tőle. Csak a falat néztem. A könnyeim megállíthatatlanul folytak. Hallottam ahogy sóhajt. Éreztem a kezét a karomon. Aztán hallottam ahogy csukódik az ajtó. Megfogtam az egyik párnát és belezokogtam. A baleset képei és a nagymamám szavai kavarogtak a fejemben. Megakarok halni!

Egy simogató érintésre keltem fel. Az illető tenyerébe pusziltam. Halkan felnevetett. - Szia Dom.

- Szia - köszöntem rekedten, még mindig csukott szemmel.

- Hogy érzed magad?

- Öngyilkosságra hajlamos állapotban vagyok - morogtam.

Megrángatta kicsit a hajam. - Ezt verd is ki a fejedből!

Felemeltem a fejem, és megdörgöltem a szemem. Beletúrtam a hajamba. - Borzalmasan nézhetek ki.

- De még így is te vagy a legszexibb srác Földön - térdelt fel mögém az ágyra, és átölelte a nyakam.

Elnevettem magam. - Hízelegni azt tudsz.

- Azt tudok - mászott le az ágyról, majd elém jött, és a vállamnál fogva visszadöntött az ágyra. - És még mosolyt is tudok csalni az arcodra.

- Abban biztos vagyok - karoltam át a derekát, és magamra rántottam.

Megtámaszkodott a fejem mellett kétoldalt, és lemosolygott rám hajkoronájának függönye alól. - És én szerinted miben vagyok biztos?

- Bennem - mosolyogtam rá.

- Pontosan - nevetett fel, majd megcsókolt. Alig tudtam kiélvezni a pillanatot, mert rögtön elhúzódott. Felmordultam. - Ígérd meg hogy nem teszel kárt magadban - nézett mélyen a szemembe.

- Ezt nem ígérhetem meg - fordítottam el a fejem.

Megfogta az állam, és kényszerített hogy a szemébe nézzek. - Megakarsz csókolni?

- Minden percben - csúsztattam a kezem a tarkójára, és közelebb próbáltam húzni. Nem engedett az akaratomnak.

- Akkor ígérd meg! - nézett könyörögve a szemembe.

Istenem azok a szemek... - Megígérem - adtam meg magam.

Boldogan csókolt meg. Aztán még sokszor egymás után. És nem bírtunk egymástól elszakadni. Annyira belemerültünk egymásba hogy már csak azt hallottuk, hogy Kiara szülei berontanak a szobába és szétválasztanak minket.

Kiara felnézett az anyjára. - Történt valami?

- Remegett az egész ház! - korholt minket mosolyogva az apja.

- Hé család! - kiabálta valaki lentről. Kiara boldogan felkiáltott, és kiszaladt a szobából. Mosolyogva néztem utána. Felnéztem a szüleire. Már nyitottam volna a számat, de Kiara anyukája megölelt, az apja pedig Kiara után biccentett. Amikor az anyukája elengedett, Kiara után indultam, aki egy fiút ölelgetett szorosan. Féltékenység kerített hatalmába. Aztán elengedte a fiút, megtörölte a szemét, és a fiú lábánál bujkáló kislányt kapta fel. - Rég láttalak húgi - borzolta össze a fiú Kiara haját. Testvérei vannak...

- Úgy hiányoztatok! - bújt oda a fiúhoz Kiara, aki szorosan átölelte. A kislány Kiara nyakába csimpaszkodott. - Hol voltatok?

- Apa elküldött picit minket. Gondolta hogy nagy remegés lesz itt néhány dolog miatt - kacsintott Kiarára.

- ANYA! - sikította a kislány, és megcsapkodta Kiara vállát, jelezve, hogy tegye le. A kislány a mögöttem felbukkanó anyjára vetette magát.

Kiarával találkozott a tekintetünk. Megindult felém, megfogta a kezem, és a bátyjához húzott. Vagy az öccséhez? Fene tudja! - Márk, ő itt a barátom Dominik. Dom, ő itt a tuskó bátyám, Márk.

Kezet ráztam Márkkal. - Szóval te vagy az a szerencsétlen aki bekerült ebbe az őrültekházába? - kérdezte mosolyogva.

- Úgy tűnik - mosolyogtam le Kiarára. Odabújt hozzám, mire mindkét kezemmel átkaroltam.

- És nem lesz olyan, hogy kiosztod a fiúmat arról hogy mi lesz ha megbánt? - kérdezte vigyorogva Kiara Márktól.

- Szerintem tőled jobban félne, de jó srácnak látszik. Ne csalódjak benned! - fenyegetett meg a mutatóujjával. Mint egy anya.

Elnevettem magam. - Nem fogsz. Szerintem majd engem kell vigasztalni mert Kiara ráfog jönni hogy nálam sokkal jobbat kaphatna - pusziltam bele a karomban lévő lány hajába.

Felnézett rám. - Közölünk csak te kaphatsz jobbat - bökte meg az oldalam, mire összerándultam, és elmosolyodtam.

Kiara elmosolyodott. Megfogtam a kezét és a szobája felé kezdtem húzni. Márk vigyorogva felvonta a szemöldökét. - Hova-hova?

- A húgoddal van egy kis dolgom - kaptam a karomba az említettet. Kiara meglepetten felsikoltott, és szorosan átölelte a nyakam. Belöktem a szobája ajtaját, majd a lábammal becsaptam, és rögtön megcsókoltam Kiarát. Felnyögött, majd egyik kezét felcsúsztatta a tarkómra, majd a hajamba fúrta az ujjait. Amikor a lábam nekiütközött az ágynak, leraktam Kiarát a párnák közé. A lábai közé térdeltem, szinte teljesen ráfeküdtem. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, a másik kezemet becsúsztattam a felsője alá.

Elszakadt tőlem. - Dom - sóhajtott fel.

A nyakába fúrtam a fejem, és apró puszikkal leptem el forró bőrét. A felsőjét lehúztam a válláról. A hajamba mélyesztette az ujjait, és megrángatta a tincseket, amikor gyengéden beleharaptam a vállába. Felültem, és felhúztam őt is. Két keze közé fogta az arcom, és szenvedélyesen megcsókolt. Belenyögtem a szájába, a fenekébe markoltam és közelebb nyomtam magamhoz. 

Lerángattam róla a felsőjét. Ledöntött az ágyra. A csípőmre ült, és tőlem elszakadva a nyakamba csókolt. A combját simogattam, és lehunyt szemmel élveztem minden tettét. Levette rólam a felsőm. A varázserő hasznos dolog. Főleg ilyenkor... - Még mindig sok rajtad a ruha - morogta a bőrömbe. Kirázott a hideg.

- Akkor tegyünk ez ellen - feleltem halkan, és már nyúltam volna a melltartójához, de eltolta a kezem. Kinyitottam a szemem. Kissé elpirult, nekem pedig csak akkor tűnt fel, hogy mindkettőnket már csak fehérneműk takarnak el a másiktól. - Na? Mit szeretnél? - kérdeztem halkan.

Közelebb hajolt hozzám. - Téged. Mindenestül - suttogta, mire még keményebb lettem. De baszki! Gyémántot lehetett volna vágni a farkammal olyan kemény volt már! Nem viccelek. Majdnem leszakadt rólam a boxer.

- Nem bírom tovább - nyögtem elfúló hangon, majd azonnal megcsókoltam, és belemarkoltam a fenekébe. És itt zuhantunk bele a vízbe.

- Bassza meg! - kiáltott fel rémülten Kiara. - Ezt biztos nem én csináltam! - mentegetőzött azonnal.

Már szólaltam volna meg, de mégsem tettem... - Nem te voltál Kiara - hallottam meg az anyja hangját. Mindketten felé fordultunk. Kiara közelebb bújt hozzám. - Édes kislányom, beszélnünk kell a... - akadt meg, és nézett itt rám. - ...a Dominikkal kapcsolatos érzéseidről.

- Anya, majdnem lefeküdtem vele. Szerinted mit érzek iránta?! - horkant fel Kiara. Mielőtt válaszolhatott volna, újra megszólalt. - Tudod mit? Ne is válaszolj. Megtennéd hogyha kimész becsukod az ajtót? Kösz - fordult újra felém. Átkarolta a nyakam, és megcsókolt. Egyik kezemet a csípőjére csúsztattam, a másikat a tarkójára. Már majdnem levettem róla a melltartóját, mikor a fürdőben találtam magam, száraz ruhában, teljesen felöltözve. Kimentem a fürdőből, Kiara pedig durcásan nézett az ajtóban álló anyjára. - Ez tisztességtelen!

- Boszorkány vagyok - vont vállat az anyja. - Bármit megteszek hogy megóvjam az ártatlanságod - csukta be végszóra maga után az ajtót.

- Nem leszek örök szűz! - kiabálta. Köhögés mögé rejtettem a nevetésem. - Te pedig ne röhögj hanem gyere ide! - dobbantott a lábával.

Mosolyogva odasétáltam hozzá, de alig értem hozzá, megrázott az áram. Mindketten megugrottunk. - Te csinálod?

- Nem tudom - rázta meg a fejét. Újra megpróbáltuk érinteni egymást, de megint megráztuk egymást. - Ez egy rossz vicc!

- Szerintem is.

Kirohant a szobából. - ANYA! AZONNAL SZABADÍTS MEG MINKET ETTŐL AZ EGÉSZTŐL!!!

Utána siettem. Kiara anyja éppen terített. Mintha misem történt volna. - Á! Jó hogy jöttök. Ebédelünk. Üljetek le - mutatott két egymással szemben lévő székre. Én leültem az egyikbe. Márk mellém telepedett, és rám vigyorgott.

- Anya, könyörgöm! Nem élem túl Dom érintése nélkül - nyöszörgött Kiara. Ha az anyja helyében lettem volna, már tuti rég megesett volna rajta a szívem.

Az anyja megsimogatta a lánya haját. - Ülj le kincsem!

Kiara durcázva levágta magát a szemben lévő székre. Az apja a mellettem lévő asztalfő helyére ült, Kiara húga pedig a nővére és az anyja közé telepedett. Az asztal megvolt pakolva ínycsiklandó étellel, aminek azonnal neki is láttunk. Kiarával egyszer egyszerre nyúltunk a krumplis tálért, és összeért a kezünk, mire mindketten összerándultunk. Szomorúan néztünk a másikra egész ebéd alatt. Kaja után a kanapéra telepedtünk filmet nézni, de miután kiderült számunkra hogy nem bírunk ellenállni annak hogy meg ne érintsük a másikat, a kanapé két végébe húzódtunk.

- Úgy sajnálom - suttogtam neki. Meglepetten nézett rám. - Ha ellen tudnék állni neked...

- De nem tudsz - vágott a szavamba nevetve.

- Igen, így van - kacagtam el magam.

- De nem csak a te hibád. Elvesztettem a fejem - babrált a kezeivel.

- És én is - nyúltam felé, de mielőtt hozzáérhettem volna, elhúzódott. - Persze - roskadtam vissza a helyemre. -, az átkunk.

Szomorúan bólintott. - Pedig most úgy odabújnék hozzád...

- Én pedig annyira megölelnélek - kontráztam azonnal.

- Megcsókolnálak! - vágta rá azonnal.

- Mocskos dolgokat tennék veled - vigyorogtam rá.

- Leszopnálak!

Eltátottam a számat. Figyeltem ahogy az arca bíbor színűvé válik, és szépen lassan átterjed a nyakára. - Hű kislány. Szerintem most már megkérem a kezed - csipkelődtem.

- Hallgass! Csak úgy kicsúszott - rejtette a haja mögé az arcát.

- Én meg csakúgy becsúsznék pár helyre - cukkoltam tovább.

- Dominik! - szólt rám idegesen.

- Jó, na - nevettem el magam.

Keresztbe fonta a melle előtt a karját. - Szerencséd hogy nem érhetek hozzád, mert különben elbúcsúzhattál volna egy bizonyos testrészedtől - dünnyögte.

- Valld be, nem tudnál bántani! - vigyorogtam rá.

Rám nézett. - Pukkadj meg! - nevetett fel. Percekig csak nevettünk, és nem bírtuk abbahagyni, de nem is akartuk. Életem végig nevetnék vele mindenen. Csak is vele.

10.fejezet

NAA HELLOKA!
Hupsz Caps Lock bekapcsolva. Na mindegy. 
Remélem tetszeni fog a rész, nekem tetszik (Lol). A végével meg hát Majd Timea megbirkózik♥♥ 
Szeretlek Pinokio!!!4!4!negy!

Xoxo:Bianka :*

~Kiara~

Reggel arra keltem (ismét..khm), hogy melegem van. Lassan kinyitom a szemem és hajat láttok. Sok hajat. Ugyanis Dominik rám feküdt a 70 valahány kilójával.
- Dom! Szállj le rólam! -  nyögöm. Morogva legurul rólam. Érzem, hogy a hideg levegő végig szánt a testemen. Kirázott a hideg. Az előbb melegem volt, most meg? Hiányzik Dominik test melege. Lassan, nagyoon lassan közelebb araszoltam felé. A lábam már épp hogy hozzáért. Erősen koncentráltam, nehogy felébredjen. Hirtelen felnevet, és magához húzott. Jólesően hozzábújtam.
- Olyan kis bolond vagy. - suttogta fülembe. Kirázott a hideg. Felemeltem a fejjem, hogy a szemébe nézzek.
- Kösz a bókot. Aranyos vagy Dominik. - forgattam a szemem.
- Tudom, hogy aranyos vagyok. - kuncog és megcsókol. A hajába túrok és közelebb húzom. Lassan és érzékien csókol. Nincs benne semmi vadság. Fura hatással van rám ez a srác, szinte elolvadok a karjaiba. Sokszor csókolóztam már, de egyszer sem keltetek bennem ilyen heves érzelmeket. És az érzelmek néha nem jók,mert...egy energia löket száguldott ki belőlem és pont el találtam a lámpát ami leesett. Riadtan kaptam oda a fejjem. Dom csak nevetett.
- Hú cica. Nyugi van. - húz vissza magához. - Azért ez hízelgő. - rángatja a szemöldökét.

- Mi? - pillantok rá. Az ujjaimmal a haját piszkálom.

- Hát, hogy ilyen heves reakciót váltok ki belőled.- felhorkantottam. Halkan felkuncogott. Gyengéden meghúztam a haját.

- Csak szeretnéd Dom,hogy ilyen hatással légy rám. -mondom, majd a következő pillanatba Dom megfordul így én alulra kerülök,ő meg fölöttem van.

- Mond még egyszer! -suttogja az ajkaimnak.

-  Csak szeretnéd ,hogy ilyen hatással légy rám. -mondom én is suttogva,miközben elveszek a csodálatos szempárba.

- A lényeg kimaradt, hercegnő. - összehúzott szemmel nézzek rá.

- Dom? -mondom,majd egy apró csókot nyom a számra.

- Még egyszer.

- Dom. - majd egy újabb csók.

- Imádom ahogy becenevet találsz ki. Imádom ahogy kiejted. És imádom azt az érzést amit keltesz bennem. - suttogja a számnak. Ez utal én csókolom meg. Érzem amint a hasam táján egy jó leső bizsergés fut végig a testemen. Nagy csókcsatába kezdünk aminek csak az vett véget,hogy elfogyott a levegő.

- Asszem elcsábítottalak. - vigyorog rám. Hirtelen csalódott leszek.

- Szóval csak ezért mondtad azt? - kimászok alóla,próbál utánam kapni esélytelenül.

-Mi? Nem, dehogyis. - rázza a fejét, de nem hiszek neki. 

-Menj el Dominik. - suttogom és érzem amint könnyek szöknek a szemembe.

-Baszki Kiara. El is felejtettem azt szar egyességet. - kiált rám, de csak megrázom fejem. A következő pillanatba előttem áll és felemeli az állam, hogy a szemébe nézze.- Esküszöm, hogy őszintén gondoltam amiket mondtam. Te vagy az egyetlen ember az életemben aki igazán fontos nekem. Soha, de soha nem bántanálak meg szándékosan. Ezt jegyezd meg. -mondja meg elkezd szedelődzködni.

- Dom. - suttogom és odamegyek hozzá. -Ne menj. Kérlek. Ne haragudj csak...csak én. - kezdek bele, de belém folytja a szót egy újabb csókkal.

- Te ne haragudj rám. - mondja miután szétváltunk. - Csak lehetetlen hogy ne akarjon megcsókolni az ember. - nyögi keserves arccal. Felnevettek. 

- Ismerős érzés. - csúszik ki a számon. Hopp. Ezt hangosan is kimondtam. Vigyorogva rám nézz. Felém hajol de az ajkára teszem az ujjam.-Nem.nem. A fogadás újra él. - keservesen rám néz.

- Csak egy utolsó csókot. -alkudozik, de semlegesen megrázom a fejem. Szaggatottan felsóhajt. - Rendben Herczeg Kiara. Rendben. -vigyorodik el gonoszan. Elhátráltam tőle. Egyet hátra léptem, ő egyet előre. Ezt játszottuk addig ameddig a fal meg nem akadályoz. A hátam neki simul a falnak, elzárva a menekülő utat. Dom kajánul elvigyorodik.
- Sakk-matt. - mondja, majd az egyik kezét a fejem mellé rakja a másikkal a derekam karolja át.
- Dominik. - kezdem fenyegető hangon. - Akármit is tervezel, sürgősen felejtsd el. 

- Én?Én nem tervezek semmit. - mondja ,,ártatlan" szemmel.

- Hogyne. - szem forgatva válaszolok. 

- Nem hiszel nekem? - hajol közelebb. 

- Nem. -mondom dacosan. Fel emelem a fejjem, hogy a szemébe nézhessek. 

- Hmm. - hümmög és a nyakamhoz hajol. Az ajkamba harapok ahogy elkezdi puszilgatni az érzékeny bőrt. Óvatosan beleharap. Felnyögök.

- Dom. - lihegem. - Ne csináld. - elhúzódik a nyakamtól, és rám nézz.

- Miért is ne?

- Mert szeretek nyerni. És ha te ilyeneket csinálsz... -fejtem ki neki. Mire felnevet és megrázza a fejét. Elenged és elindul a szekrényemhez. - Mit csinálsz? - kérdem és a vállába kapaszkodva állok lábujjhegyre. 

- Felöltöztetlek. - fordítja hátra a fejét mosolyogva. 

- Okke. Addig fogat mosok. - nyomok egy puszit a arcára. Elindulok a fürdőbe, és ha már ott vagyok le is zuhanyzom. Egy törülközött tekerek a testem köré kilépek. Dom felém kapja a fejét, és eltátja a száját. 

- Jézus. - nyögi.

- Neked csak Kiara.

- Jézus. - nyögi ismét.-Mond hogy van rajtad valami.

- Van.

-Köszönöm Istenem. - ereszkedik térdre.

- A törülköző. - vigyorgok rá. Rám villantja tekintetét.

- Miért? Mond miért büntetsz? 

- Te mondtad hogy felöltöztetsz.

- De nem így gondoltam.

- Miért baj? - vonom fel a szemöldököm.

-Nem. Igen. Nem is tudom. - túr a hajába. Felnevetek.

- Zuhanyoz le. Addig felöltözök. -kacsintok rá.

- Ez egy hosszú zuhanyzás lesz, érzem. - tekintetét végig járatja a testemen és nagyot sóhajt.- nagyon hosszú. - majd bemegy a fürdőbe. Én nevet felveszem a melltartót és a a bugyit. A kikészített ruhákhoz lépek. Elismerően füttyentek. Van ízlése a gyereknek. Felveszem a térdemnél kivágott farmer nadrágom és egy pulóvert ami épphogy súrolja a nadrágom derekát, így ha felemelem a kezem kivillan a hasam. Megágyalok, majd úgy ahogy gyors rendet teszek. A hajamat kifésülöm és már nyílik is a fürdő ajtó. Cirka 40 perc. 

- Csinos vagy. -mosolyog.

- Tudom. Jó a stylistom. - nevettek rá. - Hogy- hogy nem valami kurvás cuccot adtál amiből még az is kilátszik amiről nem tudok? - vonom fel a szemöldököm. 

- Azért,mert azokat csak én láthatom. - ölel magához. Szorosan megölelem.

- Most pedig lemegyünk a halálunkhoz. - fintorgok. Majd lemegyünk...anyuékhoz. A konyhába lépünk és felénk fordulnak. Anyán tisztán látszik a düh,apán meg hát büszkeség??? Persze van ott aggódás is. Anya mély levegőt vesz. Biztos gyűjti az oxygént.

- Herczeg Kiara! Nem így neveltelek. -itt kis híján felnevettek. Mióta apám elment annyi a nevelés, hogy add kajára pénzt. 

- Igazad van. Sehogy nem neveltél! - támadok rá. 

- Mi ez a viselkedés? 

- Ez? Kérlek normális.

-Ne feleseljél. Inkább magyarázd el hogy mit keresett egy fiú a szobádba? 

- A szüzességem. - vágom rá. Dom hangosan felköhög. Persze a nevetést próbálja elfojtani. - Na és megtaláltad? - fordulok felé. 

- Meg. De khm. Hagytam a helyén. - fulladozik.

- Nagyon vicces vagy kislányom. És miért aludtál vele?

- Mert... Miért ne? Anya. Legalább aludtunk. -nyomom.meg az aludtunk szót. -Nem amúgy,mint te és apa...-nézzek rájuk. Anya elvörösödik,apa meg elmosolyodik az emléken. Dik,ok.Dominik már majd meghal mellettem.

- Mióta jártok?

- Na és te meg apa? - kérdezzek vissza. Anya kezdi elveszíteni a türelmét. Aztán átvillan valami az agyán.

- Már csak egy kérdésem maradt. - szólalt meg anya. Már egyből tudtam mi lesz. - MÉGIS HOGY KÉPZELTED HOGY ELMONDOD NEKI? -kiáltja teli torokból.

- Hű asszony. Nyugi van. - szólal meg apa ijedten. Anya rávillantja gyilkos tekintetét és inkább hátrál egyet. Betoji. Mereven állom anya tekintetét.

- Könnyen. Dom volt az egyetlen aki mellettem állt. Ha ő nincs,valószínűleg az egész város tudná hogy mi vagyok. Megvédett,pedig azt se tudta mi van. Támaszt nyújtott. -mondom teljes átéléssel. - És nem utolsó sorba NEM FELEJTETTE EL A SZÜLETÉSNAPOM! -kiáltom végszóként és kiviharzok a konyhából, felveszem a cipőm és elindulok. Egy kéz fonódik a csuklómra. Megfordulok és a legszebb szempár néz rám aggódóan.

- Kira. - szólal meg Dom. Szorosan átölelem. És elkezdek sírni. - Na ne sírj már. -tol el magától egy kicsit. Letörli a könnyeimet,és gyengéden simogatja az arcom.

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - pittyogom.

- Ohh Kiara. Jó, a fogadást szüneteltetjük. - jelenti be, és megcsókol. Hevesen viszonozom tettjét. Úgy csókoljuk egymást mintha a másik lenne az örök élet titka. A nyakát átölelem, karját körém fonja úgy mélyíti a csókot. Felnyögök,amint nyelvünk vadtáncba kezd.

-Kiara. -lihegi a számba. És tovább csókol. Fogalmam sincs meddig álltunk ott csókcsatát vívva,mikor egyszer csak mennydörgőt.

-Nem én voltam. - mondom a viharra utalva.

- A vihar nem. De az igen. -mutat egy fára ami kicsit megnyílt.

- Ugj. -húzom el a szám. A eső elkezd esni. Dominik vissza húz még egy csókra,amit én örömmel teljesítek.

Nem sokkal.később csúron vizesen léptünk be a házba.

- Mama! Megjöttem. - kiáltotta, de választ nem kapott. Nagyot sóhajtva ment az emeletre.én meg követtem. - Adok száraz ruhát. - mondja színtelen hangon. Kivesz egy pólót meg egy boxert. Odaadja és kimegy a szobából. Gyorsan átveszem, és kimegyek. Dom a nappaliba ül immáron ő is tiszta ruhába. Leülök mellé a kanapéra. Egy gyors pillantást vett rám,majd visszafordul a tévéhez. Közelebb kúszok hozzá.

- Mi a baj? - kérdem.

- Semmi.

- Semmi? Mióta megjöttünk ösz-visz 3 szót szóltál hozzám. Csináltam valamit? - kérdem hozzá hajolva. Felém.fordul és halványan elmosolyodik. Felém nyúl és magához ránt.

- Te nem csináltál semmit. - ölel magához.

- Akkor? - nézzek rá. Nagyot sóhajt, és a nyakamhoz hajol. Befúrja a fejét  a vállam.hajlatába, úgy beszél.

- A mamával sose jöttünk ki igazán. Mindig Lilla felé hajlott jobban. ,,Örökösének”, ,,Reményének”,nevezte,.én meg voltam Dominik. Simán Dominik. Semmi Domi, Nik, Dom. -itt add egy puszit, amitől.kiráz a hideg. Na jó bevallom, mióta a nyakamba beszél számtalanszor rázott ki a hideg. Nehéz így figyelni. - És mikor meghaltak, az elején haragudott rám amiért én maradtam életbe. 

- Ohh Dom. - ölelem szorosan magamhoz. Viszonozza az ölelést és szorosan tart.

- Tudod hányszor gondoltam arra, hogy bárcsak én haltam volna meg? - nézz könnyektől csillogó szemmel. Az arcát a két kezem közé fogtam és mélyen a szemébe néztem.

- Kurva gyorsan felejtsd el ezt a hülyeséget! Világos? -mondom neki. Bólint majd az ajkát az ajkamra tapasza. Lihegve szétváltunk, a fejem a mellkasára hajtom és hallgatom erős szívverését. Ő a hajat simogatja.

- Dom. - szólalok meg egy idő után.

- Hmm?

- Mi van köztünk? - emelem fel a fejjem hogy a szemébe nézhessek.

- Nem tudom. Mi legyen? - vonja fel fél szemöldökét, és elmosolyodik.

- Fogalmam sincs. De többet csókolózzunk, mint házasok.

- Baj?

- Mi? Nem! Csak na. Értem hogy ,,just friends" meg minden. De asszem kezdek érezni valamit irántad. - hadarom el egy szuszra. Dom egy ideig csak nézz,én meg kezdek bepánikolni. Lehet, hogy ő csak barátként tekint rám? És ezzel most elüldöztem?

- Én is érzem azt amit te. - szólal meg, mire hatalmas kő gurul le a szívemről. - Jóval több,mint barátság. -bólintok..- De még nem szerelem. -hangsúlyozza ki a még szócskát. Ismét bólintok.- Olvastad a Hopelesst? 

- Igen! Imádom.

- Én is, de az a lényeg hogy...- kezdi de félbe szakítom.

- Szeretsz olvasni? 

- Igen, de a lényeg...

- De halál komolyan?

-Jézus. Igen szeretek. Na folytatnám. Szóval...

- Nem is tudtam.

-Kiara. Esküszöm, hogy leütlek. - bök oldalba mire felnevettek.

- Oké-ok befogom.. -biccent és add egy puszit a vállamra.

,- Na végre. Az van.benne hogy van like és love.

- És ennek az ötvözete a LIVE. - fejezzem be mire kapok  egy csúnya nézést.

- Pontosan... Ehhez mit szólsz? 

- Tökéletes. - és megcsókolom. Tudom, hogy elvesztettem a fogadást de lefosom. Minek áltatom magam? Egy nézésével elcsábít. Mikor elválunk győztes mosoly terül szét az arcán.
- Ne. Mondj. Semmit. - bököm meg a mellkasán. Már szólásra nyitja a száját, mikor a bejárati ajtó kinyílik. Megcsap a varázslat illat. Igen a varázslat van illata, nem is tudom mire hasonlítani. Az ajtó felé kapom a fejjem. Egy idős hölgy áll ott gyilkos pillantással méregetve engem.
- Dominik. Mit keress itt egy boszorkány? - mondja hűvös hangon.
- Nagyi, ő Kiara. Tudod sokat meséltem már neked. De várj.Honnan tudod hogy az? - nézz értetlenül.
- Azért mert Ő is az. - válaszolok, és síri csönd áll be.

9. fejezet

Sziasztok srácok!!!
Most kivételesen hamarabb hoztam erre a blogra a folytatást nagy örömötökre   
Jó olvasást!

xoxo Camryn 

/Dominik/ 

Tudom, hogy nem volt szép dolog kutakodni Kiara után, de én csak a lakcímét akartam megtudni, ő pedig egy olyan dolgot tudott meg rólam, amihez semmi joga nem volt. Szerintem jogosan rohantam el. 

Haza nem akartam menni, mert az első hely ahol keresne, ha keresne, az lenne. De csak most esik le, hogy a várost nem is ismerem. Na, egyre jobb vagyok. 

A városban bolyongva, már kezdtem megőrülni. Mi van velem? Mostanában amúgy is minden összejött. A szüleim, és a húgom halála, a költözés, Kiara, a sóhajtozó libák, boszorkányság... Kezdek bekattanni. Szeretném azt hinni, hogy ez az egész csak egy rossz álom, és felfogok mindjárt kelni Szombathelyen a szobámban, és átront hozzám a húgom, rám veti magát, és az egyik babájával püföl. Aztán leülünk apával meccset nézni, aztán anya finom vacsoráját tömjük magunkba... De nem kelek fel, mert a szörnyű valóságban már ébren vagyok, és ebbe beleőrülök.

- Dominik! - kiáltott rám valaki. Megmerevedtem, utána megszaporáztam a lépteim. Nem akarom. Nem akarok a szemébe nézni. - Állj meg! - hallottam ahogy utánam fut. Rohantam. Befordultam egy sarkon. A tömbház falának támaszkodtam. Kikukucskáltam. Nem jött utánam. Lehunytam a szemem, és kifújtam magam. - Azt hitted ilyen könnyen lerázhatsz?

Kipattant a szemem, és elhátráltam tőle. Leengedte keresztbe font karjait. - Kérlek... Ha kicsit is számítok neked elmész, és békén hagysz - suttogtam.

- Nézd, aggódtam. És bocsánatot akartam kérni. Nem tudtam, hogy belegázolok a múltadba. Ennyire legalábbis... - hajtotta le a fejét.

Nyeltem egy nagyot. - Nem akartam, hogy bárki tudja...

- Mi történt? - kérdezte halkan.

- Egy részeg fasz belénk hajtott. Apa, anya, és a húgom meghalt a helyszínen. Én megúsztam pár karcolással.

- Részvétem - nézett a szemembe.

- Kösz - letöröltem az arcomról a könnyeim. Most különösen zavarban voltam, hogy Kiara előtt sírtam.

Percekig csendben toporogtunk. - Figyelj csak! Nem akarsz valamit enni? Éhen döglök!

Elmosolyodtam. - De. Menjünk.

Csendben egymás mellett sétáltunk, majd mikor elértünk egy hambizóhoz, bementünk. Éppen időben mivel pár perccel később leszakadt az ég. Az ablakon keresztül kinéztem. Tombolt a vihar. Esőcseppek gördültek le az ablakon.

Nevetve dobtuk le magunkat egy asztalhoz, és nézegettük a választékot. Miután rendeltünk, mindketten a kezeinket bámultuk.

- Tudod, jólesett valakinek elmondani - pillantottam rá a szemembe lógó hajam alól. Megfogta a kezem. Oldalra biccentette a fejét. Hüvelyujjammal megcirógattam a kézfejét.

Valaki megköszörülte a torkát. Elengedtük egymás kezét, és felnéztünk. - Bocsi - motyogta a lány majd mindkettőnk elé lerakott egy-egy tálcát. - Jó étvágyat - mosolygott rám. Kiarának csak egy fintor jutott. 

Kiara egy sült krumplit majszolt, és merőn a lányt nézte akit mintha ellöktek volna úgy terült ki a padlón. Beleharaptam a hamburgerembe, hogy eltüntessem a mosolyom. Amint lenyeltem a falatot Kiarára néztem. - Ez azért nem volt szép - ingattam a fejem.

- Miről beszélsz? - pislogott rám édesen. Fhhuu baszd ki de megcsókolnálak!

Megráztam a fejem. Felé böktem egy sült krumplival. - Ne játszd meg nekem az ártatlant!

Ellopta a kezemből a krumplit és bekapta. - Ugyan Dom! Ne mond, hogy nem volt vicces - harapott bele a hambijába. Dom. Imádom ahogy becéz. - Amúgy már mondani akartam hogy át kéne műtetni az arcod - ivott bele a kólájába.

Beleharaptam a hambimba és érdeklődve néztem rá. - Miért is? - tudakoltam egy újabb falat előtt.

- Túl helyes vagy! Ez lassan már természetellenes! - mosolygott rám.

Elvigyorodtam. - Helyesnek tartasz?

- Ne mond hogy nem tűnt fel, ahogy megbámulnak a lányok! - mordult rám.

Felnevettem. - De te nem bámulsz - csipkelődtem.

Megdobott egy krumplival. - Fogd be!

Ismét felnevettem, ő pedig elmosolyodott. Beszélgettünk evés közben, és miután jól laktunk, csak ültünk ott és dumáltunk. Addig amíg Kiara nem kapott egy hívást. Csak aházott, majd letette. A falon lévő órára nézett.

- Figyelj, nem jössz el velem a plázába?

- Mert? - kérdeztem előre félve a választól.

- Csak szétnézni, mivel a délutánom szabad, mert Stella lemondta a mozizást...

- Persze, elkísérlek - vágtam a szavába.

- Király! Kösz!

Kimentünk a még mindig szakadó esőbe és szépen lassan, komótosan sétáltunk. - Mit néztetek volna?

- Nem tudom. Ott döntöttük volna el - vont vállat.

- Elmenjünk?

Felnézett rám. - Eljönnél?

- El - bólintottam. Aztán a hajamba túrtam. - De csurom vizesen nem mehetünk be.

Rám kacsintott. - A vizet csak bízd rám - megragadta a karom, és berángatott a plázába, aztán be a liftbe. Amint becsukódott az ajtó, behunyta a szemét, a ruháinkból, a hajunkból pedig elpárolgott a víz. Amint kinyílt az ajtó csontszárazon mentünk a mozi felé. - Majd utána elrángatlak néhány üzletbe - lökött meg a vállával.

Elnevettem magam. - Reméltem pedig, hogy megúszom.

- Ne is álmodj.

A mozihoz érve vettem jegyeket a Szenilla nyomában-ra, és azonnal be is ültünk. Amíg az előzetesek mentek, hozzám fordult. Felé fordultam. Az orrunk összeért. - Mondani szerettél volna valamit? - kérdeztem suttogva.

- Csak megakartam köszönni.

- Akkor köszönd meg - húztam féloldalasra vigyorra a számat.

Közelebb hajolt, a fejét picit oldalra döntötte, és megcsókolt. A tarkójára csúsztattam a kezem, és közelebb húztam magamhoz. A lámpák lekapcsolódtak, mire gyors elhúzódott, de még a számra nyomott gyors egy puszit.

- Köszönöm - hajtotta a fejét a vállamra. Megfogtam a kezét, és a kivetítőre néztem. Jól indul a film.

Másfél óra múlva nevetve jöttünk ki, mivel végig kommenteltük a filmet a körülöttünk lévők pedig ennek nem igazán örültek. Kiara berángatott az első üzletbe, és maga után rángatva nézte a ruhákat. Egy-kettőt fel is próbált, de nem vett semmit. Egy másik üzletbe elfordultam, hogy nézzek neki esetleg valami jó ruhát mikor a fejembe nyomott egy baseball sapit. Nevetve fordultam meg.

Lekapta a sapkát rólam ezzel teljesen összeborzolva a hajam. - Áhh! - forgatta meg a szemét. - Komolyan, te nem tudsz szarul kinézni? - döntötte a csípőjét a falnak.

Eltűnődtem. - Nem. Túl tökéletes vagyok - vigyorogtam pimaszul a szemébe.

Lemondóan legyintett majd kirángatott az üzletből. A plázában bolyongva beszélgettünk, majd végül hazafele indultunk.

- Dominik! Kiara! - szóltak utánunk. Megmerevedtem. Csak ezt ne. Nem akarom!

Megfordultunk. Magamra erőltettem egy mosolyt. - Szia Léna!

- Sziasztok! Hogy vagy Kiara? - fordult a lány felé. Már nyitotta volna a száját, de Léna azonnal felém fordult. - Úgy örülök, hogy mosolyogni látlak! - csivitelte.

Kiara körme a tenyerembe vájt. - Bocs Léna, de nekünk mennünk kell!

Feltámadt a szél. Ez nem lesz jó. Húzni kezdtem Kiarát. - Hova siettek? - kérdezte.

- Haza. Kiara segített megismerni a várost, és most hazamegyünk! - vágtam rá kapásból.

- Miért nem engem kértél meg hogy körbevezesselek? - tette csípőre a kezét, és enyhén előre dőlt, de a mögötte lévők ennek is nagyon örültek.

- Mivel én a barátja vagyok, veled pedig alig váltott pár szót - morogta Kiara. A szeme dühösen villant.

Megrántottam a karját, mire felnéztem rá. - Hűtsd le magad! - szóltam rá. Lénára néztem. - Majd holnap beszélünk a suliban. Csá!

Sietve távoztunk. Elengedtük egymás kezét, és csendben sétáltunk egymás mellett. Kiaráék házához érve megálltunk. Egyik lábamról a másikra álltam.

- Figyelj! Köszi ezt a napot - törtem meg nagy sokára a csendet, ami már kezdett nagyon kínossá válni.

- Én is köszönöm. Öhm... Bejössz? - bökött az ajtó fele.

- Aha, persze.

Kinyitotta az ajtót, belökte, én pedig utána bementem. Lerúgtam a cipőm, és követtem a konyhába. - Kérsz valamit enni vagy inni?

- Nem kösz.

Vállat vont, majd töltött magának egy pohár rostost, és felbattyogtunk a szobájába. Elterültem az ágyán, ő pedig az íróasztal előtti székbe huppant. Magától kapcsolt be a tévé. Egy párnába fúrtam a fejem, hogy elrejtsem a vigyorom.

- Mi az? - ült rá a hátamra. A levegő kiszakadt a tüdőmből.

- Szállj le! - nyögtem ki.

Leszállt rólam, a lábával pedig a falhoz lökött. Lefeküdt mellém. - Mit vigyorogsz mint a tejbetök? - ráncolta össze a homlokát.

Összepréseltem a számat. - Semmit.

Közelebb húzódott. - Ezt higgyem is el? - vonta fel a szemöldökét.

- Mindenképp - bólintottam vigyorogva.

Hozzám vágott egy párnát. Nevetve dobtam vissza. Legurult az ágyról, engem is magával rántva. Megtámaszkodtam a feje mellett kétoldalt, és mosolyogva néztünk egymás szemébe. Közelebb hajoltam hozzá. Behunyta a szemét, zihálva lélegzett. A fejemen koppant valami. Egy bilincs. Meglengettem Kiara előtt. - Mocskosak vagyunk kisasszony?

Elvörösödött. - Nem tudom miről beszélsz.

- Akkor ez a bilincs honnan pottyant? - feszítettem szét a combjait a térdemmel. - Enyhe célzás volt, hogy büntesselek meg?

- Dom... - suttogta.

- Hm? - hajoltam még közelebb. A nyakába fúrtam a fejem, és apró puszikkal leptem el puha bőrét. A következő pillanatban már az ágyon találtam magam hanyatt fekve. Kiara a csípőmön ült. - Csalás - dünnyögtem.

Elmosolyodott és leszállt rólam. A bilincs eltűnt.

- Gyere - nyújtotta felém a karját. - Együnk. Rám jött a nassolhatnék.

- A felesleges kilókat varázslattal is el lehet tüntetni? - csipkelődtem.

- Dominik! Esküszöm még egy ilyen és békává változtatlak! - fenyegetett meg a mutatóujjával.

- És ha megcsókolsz visszaváltozom? - karoltam át a vállát.

- Ne is álmodj róla, hogy megcsókollak! - forgatta meg a szemét.

- Fogadni mernék ellened.

Hirtelen felém fordult, és a kezét nyújtotta nekem. Értetlenül néztem a szemébe. - Ha holnap estig sikerül elcsábítanod, akkor megteszek neked egy dolgot. Bármit. De ha ellenállok, akkor te vagy az adósom!

Megráztam a kezét. - Áll az alku! De szólok, nem fogsz tudni majd ellenállni nekem - elmentem mellette, be a konyhába.

Leültem az asztalhoz, ő pedig nekem direkt hátát fordítva nyújtózkodott. Enyhén bedőlt nekem, én pedig felmordultam. Nem tisztességes! Miután Kiara felzabálta a fél hűtőt, elment fürdeni, utána pedig én is. Amikor kijöttem a fürdőből, rendesen megbámult. Úgy csináltam mintha fel se tűnt volna. Nyújtózkodtam egyet, aztán egy párna csapódott az oldalamnak, mire nevetve felvettem a földről. Visszadobtam neki, ő pedig elkapta, és az ágyra dobta. Bemásztam mellé.

- Hé! Te mit csinálsz?

- Hogy-hogy mit? Alszok - fordultam az oldalamra. Karomat a derekára ejtettem.

- De miért itt?

- Csak nem gondolod, hogy a kanapén, vagy a földön fogok. Fogd be Kiara és aludj - húztam magunka a takarót.

Csak tátogott, de lejjebb csúszott, így egy szintre került a szeme az enyémmel. - Ez szabály ellenes - morogta.

- Ha jól emlékszem nem kötöttünk ki szabályokat. Szóval ne keress okokat, hanem aludj - húztam közelebb magamhoz. Leoltódott a lámpa. - Jó éjt Kiara!

- Jó éjt Dom! - bújt közelebb hozzám. Mosolyogva pusziltam bele a hajába.

- KIARA!

Kiarával együtt felnyögtünk. Megpróbálta felemelni a fejét, de nem igazán tudta. Teljesen egymásra csavarodtunk. Kezünk lábunk összegabalyodva, feje a mellkasomon pihent, én pedig a fejére hajtottam a sajátom. Vonakodva elengedtem. Már reggel van? Nyújtózkodtam.

- Kiara!

- Na, mi van már? Hol a párnám? - dünnyögte álmosan utánam tapogatózva. Megtapintotta a vállam, és maga mellé rántott újra, és rám feküdt.

- Édes kislányom! Kelj fel! - rántották le rólunk a takarót. Mindketten morogtunk. - És ki ez a fiú az ágyadban? Kiara! Válaszolj ha hozzád beszélek!

- Drágám hagyd már őket!

- Apa, anya - morogta Kiara álmosan. - Húzzatok innen.

- Kiara - suttogtam a fülébe.

- Dom? Te vagy az?

- Én. Kelni kéne - pusziltam bele a hajába.

- Ne kezd te is!

- Akkor varázsold vissza a takarót!

A derekunkig beburkolt minket. Levegő után kapkodott valaki. - Kiara! Elmondtad neki a titkod?!

- Anya hagyj már aludni! - dünnyögte a vállamba.

- Ezzel nincs vége kisasszony!

Amikor csapódott az ajtó közelebb másztam Kiarához. - Jó reggelt!

- Fogd be és aludj - harapott belém, mire belemarkoltam a felsőjébe.

- Elkéstünk a suliból.

- Leszarom.

- Akkor miénk az egész nap.

- Kezdjük alvással.

Felnevettem, és feljebb húztam a takarót. Se perc alatt visszaaludtunk.

8. fejezet

Sziasztok! Na itt is vagyok!

Tudom,tudom. Nem siettem el :D

Na de jó olvasást!

xoxo.:Bia

/Kiara/

Romhalmazként borultam az ágyra. Most komolyan smároltam Dommal? 2-szer is! Ráadásul élveztem is. Utálom a piát. A fejem majd szétakart szakadni, erre mit csinálok? Varázsolok hát persze. Gratulálok Kiara! Mély levegőt veszek. A terv a következő: eszek, iszok, gyógyszert veszek be, és alszok. Perfekto! Lassan lementem a lépcsőn. Konyha, majd gyors kaja. Egy pohár viz,majd gyógyszer, ééés jöhet is az alvás. Vagyis jönne... De csöngetnek.
- A kurva életbe...-morgom és kinyitom az ajtó. Dom áll előttem. Arca nagyon dühös.
- Ühm. -nyelek egyet. - Helloka.
- Ne hellokáz nekem!- mondja idegesen.
- Üh.. Le is rókázhatlak. - viccelődök, de arca komoly marad.
- Nagyon nem vagyok jó kedvembe Kiara.
- Kár. És mi szél hozott? - próbáltam csevegést kezdeményezni.
- Kiara nincs kedvem most ehhez.
- Akkor mi a faszt keresel itt? Na így jobb? - kiáltottam rá. A fejem csak úgy lüktet.
- Igen! Jól vagy? - nézz rám aggodalmasan.
- Nem. A fejem nagyon fáj.
- Hát igen. Ez a másnaposság. - mondja gúnyosan.
- Van valami fontos ami miatt jöttél is, vagy csak gúnyolódni. Mert ha az utóbbi akkor...- itt megfogtam az ajtót, jelezve hogy mehet Isten hírével.
- Ezt nem itt kéne megbeszélni. -mondta majd arrébb tolt és egyszerűen besétált.
- Menjünk a szobámban. - biccentettem az emeletre, majd elindultam. Hallottam amint mögöttem jön. Mikor a szobába értünk elterültem az ágyon.
- Lökjed.
- Nem mondom el senkinek hogy boszorkány vagy. Ígérem.
- Nagyon köszönöm. De ezt SMS-be vagy facen vagy valahol nem lehetett volna? - temettem az arcom a párnába.
- De. Csak látni akartalak. Miután csak úgy felszívódtál a konyhánkból. - förmed rám.
- Honnan tudod hogy hol lakom?
- Jobban kéne védened a magánéleted. - vigyorog rám.
- Te kutakodtál utánam? - akadok ki. Ki ez te?
- Ahha. Ez van. - vonja meg a vállát. Dühösen rá nézzek.
- Te akartad Dominik! - mutattok rá. Felállok és egyenesen felé megyek.
- Mit csinálsz? - lép egyet hátra.
- Kutakodok. - vigyorgok rá ördögien. Gyorsan végig nézzek rajta. Áhh egy karkötő.

Megfogom és már jönnek is az emlékképek.

* - Domi! Domi! - kiáltja boldogan egy 3 év körül kislány. - Ezt neked csináltam! - nyújt felém egy karkötőt. Szeretet és boldogságot érzek. 
- Köszönöm. Nagyon szép! - mondom. Vagyis Dom mondja. - Sose fogom le venni. Ígérem. - és egy puszit adok a kislánynak. 
Az emlék megszakad, most egy kocsiba vagyok. Sötét van. Az eső szakad. Félek. 
- Apa! Félek. - mondja a kislány.
- Nem kell kincsem. - mondja egy férfi akit apának nevezett a kislány és nyugtatóan és hátra pillant. A következő pillanatba nagy világosság, egy dudaszó, és velőt rázó sikolyt hallok.*

Lihegve hátrálok. Dom engem nézz, meretten.
- Ez mi volt? - förmed rám.
- Tárgyakból olvasok.
- És ez mit jelent?
- Pontosan én se tudom. Érzem és látom azokat a dolgokat amiket éppen átélt az akinél az a tárgy volt. - suttogom.
- Mit láttál? - kérdezi dühösen.
- Egy kislányt aki odaadta... Boldog voltam. Szeretem azt a kislányt. Ki ő Dom? Aztán egy kocsiba volt. Sötét volt, és esett. Nagyon féltem. Majd hatalmas világosság, dudaszó és sikolyok. Aztán semmi. - fejezzem, érzem hogy a könnyek csípik a szemem.
- Ezt...ezt nem kellett volna látnod.- dadogja.
- Mi történt Dom?!
- Semmi! Mennem kell! - mondja majd kiviharzik.
- Dom! - kiáltom utána, de késő. Elment. Lefekszem, és gondolkodom hol láttam már azt a kislányt és férfit. Mert már láttam. Aztán a felismerés úgy nyilal belém, mint a villámcsapás. A kép amit Dominik szobájába láttam, mikor véletlen odateleportáltam magam. A családja. Szorosan behunyom a szemem, és érzem amint a könnyek lefolynak az arcomon. Dom családja meghalt a balesetbe. Felzokogok, és belefúrom a fejem a párnába. Mindenkit elveszített. De akkor kikkel lakik? De nem is érdekel. Csak sírok, és álomba sírom magam.

Mikor felkeltem úgy éreztem magam, mint a mosott szar. Becsoszogtam a fürdőbe, és a tükör szembesített a ténnyel, hogy nem csak úgy érzem magam, hanem úgyis nézzek ki, mint egy mosott szar. Sóhajtottam, majd lezuhanyoztam. Hajat is mostam, mert éreztem benne a pia förtelmes bűzét. Mikor végeztem felvettem egy otthoni nadrágot és egy pamut pólót. Hajam a türcsibe csavartam és gyorsan fogat mostam. Sokkal jobb. Elkezdtem keresni a telefonom, de az istennek sem találom. Vasárnap van, anya biztos itthon van, köszönök neki. Régen beszélgetünk már, mint anya-lánya. Végig mentem a folyóson és megálltam anya szobája előtt. Hallottam, hogy megy a tévé, így egyszerűen benyitottam. ( Most álljunk meg egy pillanatra. Kiara bölcsesség perc következik: Mindig, ismétlem MINDIG kopogjatok és csak akkor menjetek be ha azt mondják, ,,Szabad". Értve vagyok??) A látvány szó szerint lesokkolt. Anya és apa(!!) félre érthetetlen testhelyzetbe voltak, pucéron.
- Áááááá!!! Úristen, hát én megvakultam!!- sikítottam, és kirohantam. Ez. Bele. Égett. A. Retinámba. Egyenesen berohantam a szobámba, és leültem a földre. Mélyeket lélegezze próbáltam feldolgozni az előbb látottakat. Anya és apa épp azt csinálták. De mit keresett itt apa? És egyáltalán! Hogy képes anya lefeküdni vele? Itt hagyott minket egy ribancért!
- Kicsim? - kérdezte anya. Odapillantottam és hál'Istennek van rajta ruha.
- Anya. Magyarázatot. Most! - nagyot sóhajtott,majd bólintott.
- Rendben. De apáddal együtt. - mondja és kisétál. Pát perc múlva együtt jönnek vissza.
- Hazudtunk. - kezdi apa.
- Na puff. Jól kezdődik. - nézzek rájuk.
- Apád nem egy másik nő miatt hagyott el minket.
- Hogy mii?
- Azért mentem el, hogy biztonságba legyetek. - mosolygott rám apa.
- De... De anya depresszió volt!
- Igen, mert nem tudtam hogy vissza tér-e valaha.
- De miért mentél?
- Mert muszáj volt.
- Ezt levágtam magamtól is! - förmedtem rájuk. Minek kerülgetik ennyire?
- Az a helyzet,hogy megfenyegettek hogy ha nem megyek el Brutushoz mgölnek titeket.
- Ki az Brutus?
- Brutus Evershoot.
- Várj! Ő nem magyar?
- Nem. Amerikába lakik. Ott voltam. El kellet intéznem pár..khm. Feladatot.
- Szóval akkor tisztázzuk. Itt hagytál minket, azzal a tudatal, hogy valami ribanccal éldegélsz. De te eközben Amerikába voltál. Ja és valami Brumi feladatai végezted.
- Pontosan. - bólogatott apa.
- Márk tudja? - bólintottak. Szóval mindenki tudta rajtam kívül. Kurva jó.
- Értem.
- Jól vagy? - kérdi apa.
- Peerszeee! - felelem túlságosan is boldogan. - Csak még fel kell ezt dolgoznom.
- Rendben. Nem zavarunk. - mosolyog anya, majd kimennek. Kifújom a levegőt. Ki kell jutnom innen. Most!Felkaptam egy nadrágot, egy haspólót a hajam megszárítottam és szaladtam is le. Felkaptam a conservsem, napszemüveget fel, már léptem is le. Gondolkozás nélkül a legjobb barátnőm házához vettem az irányt. Mikor a házukhoz értem nem vesződtem a csengetéssel. Előre lendítettem a karom, az ajtó kitárult előttem. Édes barátosném a kanapén aludt.
- Stella! Ébredj, beszélnünk kell! - csettingetem az arca előtt.
- Kiaraa.- nyöszörögte. - Hagyjáál!
- Nem. Fontosat kell mondanom.
- Nem ér rá, míg kijózanodom?
- Végül is de. - rántom meg a vállam. - Egyél, igyál vizet meg vegyél be gyógyszert,majd aludj. - mosolygok rá kedvesen. - Addig kitakarítok.
- Kiara vagy? Nem valami jó tündér? - nézz rám hálásan. Felnevettek és megölelem.
- Imádlak. - mondja és elmegy enni. Én addig elkezdem keresni a telőm. Mire megtaláltam Stella már aludt. 4 nem fogadott hívás Domtól. De ez már nem lényeges, már találkoztunk. A facere fel se mertem lépni. Inkább leraktam és elkezdtem takarítani. Ami abból állt hogy a szobaközepén állok és varázsolok.
Már lassan kész voltam, és az utolsó vázát repítettem mikor egy ijedt sikkantást hallottam. Meg se kellet fordulnom, hogy tudjam:Stella áll a lépcsőn. Óvatosan leraktam a vázát és lassan hátra fordultam.
- Kiara! Mond hogy csak ez valami szar bűvésztrükk! - kiáltott rám.
- Háát... Nem szokásom hazudni szóval nem. Nem egy szar bűvésztrükk. - sóhajtom idegesen. Ez nehéz menet lesz.- Stella jobb ha leülsz.
- Kira, magyarázatot kérek, most. -mondja idegesen.
- Ezért jöttem. Elakarom mondani, hogy...-itt nagyot nyelek. - Boszorkány vagyok. - hisztérikusan felnevette.
- Jó vicc.
- Stella higgy nekem! Kérlek. -nézzek rá, és érzem, hogy könnyek lepik a szemem.
- Esküdj meg hogy nem hazudsz!
- A barátságunkra esküszöm, hogy boszorkány vagyok. - nézzek a szemébe mélyen. A szája elé kapja a kezét.
- Igazat mondasz! Most...most akkor tudsz varázsolni? - bólintok. A félelme kezd átváltozni izgatottságba.
- Ez annyira klasz! Mesélj el mindet! -mondja és leülök mellé. Elkezdek mesélni, mindenről.

7. fejezet

Sziasztok srácok!!!
Bocs a rengeteg késésért, de végre sikerült összehoznom ezt is :D
Jó olvasást!

/Dominik/

Boszorkány... Kiara boszorkány... És én csókolóztam vele... Megáll az eszem. 

Szorosan fogta a kezem, és a tömegben törte az utat. A konyhában végre levegőhöz jutottunk, én meg azonnal a pultnak támaszkodtam ezzel közre fogva Kiarát. Kisöpörte a szemébe lógó tincseket, és felpislogott rám. Lehajoltam hozzá, és újra megcsókoltam. Nem tudok betelni vele. Elkezdte ráncigálni a felsőm, de lefogtam a kezét. Részeg. És én nem vagyok az a fajta aki ezt ki is használja. Habár... Megcsókoltam... De először ő! Szóval nem lehet rám fogni! 

- Hé! Most mér'? - vihogott fel. 

- Gyere, hazaviszlek. 

- Nem kell - karolta át a nyakam. 

- Dede. Hol van Stella? 

- Passz - vont vállat, és ujjait a hajamba túrta. 

Elhúzódtam tőle, és a szememmel a tömeget pásztáztam. Az emberek kezében pia, és csak táncoltak...

Stella éppen felénk sietett. - Nagyon? - nézett rám. 

- Szokott hisztérikusan nevetni? - vontam fel kérdőn a fél szemöldököm. 

- Baszd meg! Sose rúg be - túrt idegesen a hajába.

- Hazaviszem. 

- Azt megköszönném. Ugye nem baj? 

- Nem, nyugi. Bulizz nyugodtan. 

- Örök hála. 

Megragadtam Kiarát a derekánál fogva, és az ajtó felé siettem vele. Léna vágta el az utam. - Hova-hova szépfiú? 

- Szexel velem! - mászott a képébe Kiara. 

Visszahúztam. - Öhm... Bocs. Részeg. Most pedig lépünk, szóval csá. 

Kikerültem a csajt, és hazafele vettem az irányt. Kiara mellettem tántorgott. Egy kuka mellett haladtunk el, ami lángra kapott. Egy tábla kidőlt, a lámpák kirobbantak, az út kettérepedt... Megragadtam Kiara vállát, és kényszerítettem hogy a szemembe nézzen. 

- Figyelj! Nem gondolj semmire! Világos? 

- Sötét van... 

Homlokon csaptam magam. Oké hosszú este lesz... - Oké Kiara, gondolj... a szivárványra. 

- Pénz van az alján. 

- Ja. Na gyerünk, mert különben romba döntöd a várost is. 

Az égen szivárvány tűnt fel. Oké, ez elég hülyén néz ki, de inkább ez, mintsem a lángok, meg a repedések. A szivárvány hatalmas robajjal porladt el. Oké, ilyet se látni minden nap. Kiarát a derekánál fogva vezettem haza. Az úton végig énekelt, de nem a hangja volt a baj, mert egész jó hangja volt, hanem az volt a baj, hogy össze-vissza énekelt rengeteg dalt. Úgy látszik elég hülyén viselkedik részegen. Otthon a falnak döntöttem, és lehúztam róla a cipőjét. Magamról lerúgtam, aztán a kezembe kaptam Kiarát. Felvittem az emeletre, berúgtam az ajtót, majd lefektettem az ágyra. Betakartam, és mikor elhúztam a kezem, utánam kapott. 

- Dominik... Maradj itt... 

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - túrtam a hajamba. 

- Kérlek... 

Istenem, de gyönyörű a szeme... 

- De csak ma este! - adtam be a derekam. 

Ruhástul befeküdtem mellé, ő meg azonnal közelebb bújt hozzám. Eleinte visszakoztam, hogy hozzáérjek, de utána már képtelen voltam ellenállni a kísértésnek. Szorosan átkaroltam, és a hajába temettem az arcom. Vaníliás illata volt, akárcsak anyának. Összeszorult a szívem. Hiányzanak a szüleim, erre itt van ez a kis hülye csajszi, és teljesen megfeledkezem a gyászról. 

Kiara a kezével hadonászott picit, így újra láthattam a vágásokat a kezén. Görcsbe rándult a gyomrom. Nem tudom miért bántja magát. Morgott egyet, majd kivágódott az ablak. Na, szuper, egy boszorkány irányítja a szobámat. Nem lesz ez így jó. 

- Dominik...

- Mondjad.

- Asszem rosszul vagyok.  

Kimásztam az ágyból, és a mosdó segítettem, éppen időben, mert kidobta a taccsot. Hátrafogtam a haját, amíg ő kiadta magából a dolgokat. Amikor már csak öklendezett, felállt, megtörölte a száját, és a hideg csempének döntötte a fejét. 

- Soha többé... nem iszom... egy kortyot sem...

Elnevettem magam. - Mondod te ezt most! Hidd el, lesz majd ennél rosszabb is.

- Ne is gyötörj - legyintett le fáradtan. 

Elnyomtam egy mosolyt. - Gyere, feküdj le...
Fáradt szemeit rám emelte. - Miért vagy ilyen kedves velem?
- Jobban örülnél, ha seggfej lennék? - vontam fel a szemöldököm kérdőn.
Halványan elmosolyodott. - Határozottan jobban tetszel így - mutatott rám. 
Gyorsabban kezdett verni a szívem, de kussba maradtam. Visszatereltem a szobámba, és befektettem az ágyba. Az ágy mellé raktam egy tálat, és rendesen betakartam Kiarát. - Aludj. Holnap reggel találkozunk - nyomtam egy puszit a homlokára. 
- Köszönöm... - motyogta nekem, majd a fal fele fordult, én pedig kimentem a szobából. 
Lent a kanapén megágyaztam, és lefeküdtem aludni. Se perc alatt el is nyomott az álom. Reggel tusolással kezdtem a napot, mert még mindig bűzlöttem a piától, majd benéztem Kiarához. Még mindig édesen aludt, ezért becsuktam az ajtót, és lesiettem reggelit csinálni neki. Olyan félóra múlva hallottam, hogy lebotorkál a lépcsőn, én meg azonnal felé fordultam. Nyúzottan nézett ki. 
- Jó reggelt! 
Tőle csak egy morgásra telt, és levetődött az egyik székbe. Az asztalra hajtotta a fejét, kócos haja pedig szétterült körülötte.
- Éhes vagy? 
- Kicsit, de inkább inni kérnék, ha lehet - motyogta fájdalmas hangon. Kinyitottam a felső polcot, és levettem róla egy poharat, amit vízzel teli töltöttem, és Kiara elé toltam. - Kösz. 
- Nincs mit - vontam vállat. 
Elé toltam a reggelit, mire csak morgott egyet. - Nem kell.
- Egyél egy keveset! - makacsoltam meg magam.
- Nem akarok...
- Pedig fogsz enni, mert addig el nem mehetsz innen! - kötöttem az ebet a karóhoz. Kiara csak lesajnálóan rám nézett, behunyta a szemét, és eltűnt. Ó, a picsába! Egy boszorkánynak felesleges ilyet mondani... 
És még azt se tudom, hogy hol lakik! Kurva jó!

6. fejezet

Sziasztok!

Bocsi a késért, de itt vagyok! Tádám.

Nem ígérem, hogy nem lesz több ilyen, mert lesz. Bocsi.

Na de most már jó olvasást!♥

xoxo: Bianka

/Kiara/

- Rendben! - tapsolt egyet a nagybátyám. - Megtanuljuk kontrollálni az erőd. 
- Ilyen hamar? A fél iskolát tönkre tettem neked meg csak most jut eszedbe? - támadtam rá.  
- Fel kellet mérnem milyen erős vagy.  
- Hát gratulálok,majdnem elpusztítottam az iskolát. Kezdjük. - ráztam meg magam 
- Mikor érzed, hogy kezdesz ideges lenni, csak gondolj valamire, amitől megnyugszol, legyen az bármi. 
 - Okeee. - fújta ki a levegőt. 
Ezután még egy kicsit gyakoroltunk, de haza kellet mennie. Bementem a konyhába, hogy valami vacsorát csináljak. Végül felhívtam egy pizzázót. A kanapé előtt ülve azon gondolkodtam, hogy vajon mennyit sejthet Dominik... két választási lehetőségem van. Az egyik az, hogy elmondom neki az igazat, vagy tovább hazudozok. Nem mondhatom el neki, hiszen még Stella sem tudja, meg amúgy is nem is ismerem. Lehet hívná az újságírókat, vagy nem is tudom. De az is lehet, hogy meglepődne, aztán nem néne rám szörnyként. A csengő ébresztett fel az álmodozásból. Kaja! - 1500ft le... Kira? - Dominik teljes pompájába állt az ajtóba kezébe a pizzámmal. És igen, még ebbe a förtelmes ruhába is irtó helyes volt. - Ahhaa...- mondtam kábultan. A piros kiemeli csodálatos szemét. Jesszusom mi van velem? - Fizetnél? Várnak mások is - nézett rám unottan. Bár ne lenne olyan bunkó.... Automatikusan kinyújtottam a kezem, és a tárca a kezembe repült. A a következő pillanatba esett le, hogy mit műveltem...Domra néztem aki amolyan ,,Ha! Tudtam én!" fejjel nézett. Kikaptam egy kétezrest és a kezébe nyomtam. - Tartsd meg a visszajárót! - és már csaptam volna be az ajtót, de a kezével megállított. - Azt hiszem mondani szeretné valamit.- vigyorgott rám. - Tévedsz! - és megpróbáltam újra becsapni az ajtót, de ugyan ott tartotta a kezét. - Szerintem pedig nem. - majd bejött, a lakásba. Szép dolgok Kiara! Virágok, csiripelnek a madarak... - Várnak mások is nem? - Várhatnak.- vigyorgott rám. Madarak! Egy réten vagyok. Nyugodt vagyok. - Mit akarsz tudni? - vicsorogtam rá. - Mi vagy? - kérdezte a szemembe fúrva a tekintetét. Lélegezz Kiara! Lélegezz. Mit csináljak? Gondolkozz!! - Boszorkány...-suttogom. Kimondtam. Nem hiszem el. - Boszorkányok nem léteznek. - rázza a fejét, hitetlenkedve. Rá emelem dühös tekintetten. - Nem? NEM? Akkor ezt hogy csinálom? - kiabáltam felé, majd a szeme elé tartottam a kezem, és egy kicsi kis tűz golyót lebegtettem. - Azta! - nyögte. A pillantása a csuklómra siklott. Össze csuktam a tenyerem, és gyorsan leengedtem. De meglátta. Óvatosan, megfogta a kezem és felemelte. A pulóver ujját felgyűrte, és végig simította ujjbegyét a hegeken. Igen, vagdostam magam. Vagyis most is... Tudom, szánalmas... - Kiara...- nézz rám , miközben a csuklom cirógatja, annyira jó érzés, de elhúzom. Szégyenlem. - Most már tudod amit akartál. Nagyon remélem nem mondod el senkinek, mer ha igen...- itt függőbe hagytam a mondatot. Fejezze be azzal, amivel akarja. - Nem mondom el senkinek. Ígérem. - nézett rám őszinte szemekkel. - Köszönöm. - mondtam hálásan. - Itt az ideje, hogy menj, mások éhen halnak. - majd az ajtó felé terelgettem. - Ohh, és Kiara. Még nem végeztünk. - mondta, majd elment. 
Mit ért az alatt, hogy nem végezünk? A következő pillanatba a Barbie Girl csodálatos dallama csendült fel. Stella. - Lökjed. - vettem fel a telefont. - Tudod milyen nap van?- kérdezte dühösen. - Szombat. - mondtam, majd a homlokomra csaptam. - Basszus. Bocsi Stella. 1 óra és vagyok. - Nagyon remélem, már 7 óra, mindjárt kezdődik a buli, te meg sehol. - Ne haragudj! Teljesen kiment a fejemből! - Még mindig itt vagy? Menjél készülődni!! - és bontotta a vonalat. 
Felrohantam a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. A hajamat besütöttem, szemhéjpúder, szempillaspirál, és rúzs. Na igen,imádom a rúzsokat, van vagy 20 de komolyan. Végül a legvörösebbet választottam. Felkaptam egy extra rövid nacit, egy csipkés felsőt, és a Vans cipőm. Elégedetten néztem magam a tükörbe. Egy fekete kardigánt felkaptam, mert kicsit csipet a hideg. Bedugtam a fejhallgató, és elindultam Stellához. Mire odaértem már fél kilenc volt. Az ajtóba Stella ideges feje fogadott. - Na végre hogy ide vonszoltad a formás segged. - köszöntött aranyosan. - Nyugi van. Most már itt vagyok. Mit csináljak? - Dugd el az összes össze törhető tárgyat! - utasított, és eltűnt. Elkezdtem összeszedni a vázákat, üvegeket, stb, miközben szép lassan szállingóztak be az emberek. - KIARA!! - jött felém mosolyogva Léna. Szeretem, de mindenkinek szét teszi a lábát. - Szia Léna. Mizu?- kérdeztem miközben megöleltük egymást. - Új hal akadt a horogra. - kacsingatott rám. - Mesélj. Ki az áldozat? - nevettem rá. Az utolsó vázát raktam a dolgozószobába. - Dominik. - vigyorgott. Megpördültem melynek következményként levertem egy vázát. - Áhhh... Sok sikert! - vicsorítottam rá majd kimentem onnan. Ez meg mi volt? Féltékenység? Naneee... Idegesen elkezdtem keresni Stellát.Út közben szembe jött velem Krisz, aki már enyhén illuminált állapotba volt. - Kira, szívem. Hogy vagy? - karol át. Teljes súllyal rám nehezedik, majd elesek. A leheletét meg hagyjuk.
- Jól, de mennem kell. - kibontakozok, majd elmegyek a konyha felé. Épp Timi pasija, Gergő öntötte a poharakba a piát.

- Kérsz?- nyújtott felém egy poharat. Nem kéne elfogadom, DE most kaptam féltékenységi rohamot, szóval 1, csak 1 pohár még bele fél, nem? - Csak 1 pohár...- mondom, és elfogadom az italt. Koccintunk majd meghuzzom. Az alkohol marja a torkom, de pár percen belül csak a bizsergés marad belőle. A konyha ajtó kivágódik és Dominik jön be rajta. Az a máik teli pohár nagyon hívogat. Rám villantja tekintetét, majd egyenesen felém indul. Gergőtől elveszek még egy poharat. - Nem kéne. - nézz rám kedvesen. Vállat vonok. Gyorsan megiszom mielőtt meggondolom magam. Már nem is éget annyira. Sőt az ize is elég jó. - Szia. - köszön rám Dom. Ekkor egy kar elránt előle, és a konyha ajtó felél terel. - SZIJJJAA!! - köszönök vissza dalolva. Annyiira bolog vagyok. - Úristen! A buli most kezdődött de te már be is nyaltál- gratulál Stella. - Nemáá' légy már lazább.- kacsintok rá. Ekkor megszólal a Light It Up dal. - Imádom! Gyere táncoljuk Stella. . noszogatom a nappali felé. - Jó! - bólint, imád táncolni. Én kevésbé, de én most táncolni akarok! Stellával lecövekelünk a nappali közepére és elkezdünk táncolni és énekelni. Az szám átjártatja az egész testem. A hajam a nyakra tapadt mire vége számnak. És rájövök hogy rengeted ember előtt táncoltam. Úristen. Ki kell jutnom. MOST. Valószínűleg látszik a pánik az arcomon, mert egy kéz a kezemre kulcsolódik, és elkezd vezetni a kijárat felé. Dominik. Mikor kiérünk a friss levegőre nagyot szippantok. Jó érzés ahogy a hideg levegő túl hevül tüdőmbe jutott. - Jól vagy? -kérdi Dom. - Most már igen. Köszi. Mi ütött belém, hogy csak úgy elkezdek táncolni? - Nem tudom, de egész jól nyomtad. - kacsint rám. a válla felé lendítem a karom, csak gyorsabb a reflexei így ellép. Ám engem visz tovább a lendület. Dominik a derekamnál fogva kap el, hogy ne törjem be az orrom. Magához ránt, ajkain csak pár centire van egymásól. Bentről a Ocean Drive zenéje szűrődik ki. De mikor belenézzek abba a gyönyörű zöld szemébe, már csak őt érzékelem. Közelebb hajolj, és az ajkaink egymásra találnak. Nyakát átölelem a karommal, hogy minél kevesebb legyen köztünk a távolság. Felnyögök mikor a nyelve rátalál az enyémre. Ott állunk a ház előtt, miközben vadul csókoljuk egymást. Mikor mát elfogyott a levegő, egy pillanatra elválunk, majd tovább folytatjuk. Mit csinálok? Biztos csak az alkohol műve. Akkor hagyd már abba. de nem megy, annyira jó. - HÉÉ KIARA, DOMINIK! TISZTA MÁR A GARATOTOK? - üvölti oda Stella, mi meg nagy nehezen elválunk. - NEM! - kiáltom vissza nevetve. Kézen fogva Dominikkal vissza megyünk a buliba. Mi lesz ebből?