Igen. Tudom. És sajnálom. Nem fogok mentegetőzni de ez van. Lehet már nemis érdekel titeket, vagy el is felejtették. De itt van. És hát jó olvasást! 😊💞
Csók: Bianka ♥
- Dominik! - ugrottam fel hirtelen. Rám emelte tekintét melytől majd elolvadtam.
- Tessék? - vonja fel szemöldökét.
- A mamád is boszi nem? - arca elkomorult.
- Nagyon is tudod hogy az. Minek hoztad fel? - csattan fel hirtelen.
- Hát, mert van varázskönyve. - mondom és várom.hogy leesen neki. Mikor rájön, felpattan és már ölelne meg. De megáll és rám néz.
- Ez olyan izésség anyudtól. - nyüszít. A levegőbe dobok neki egy puszit. Elkapja és a szívéhez szorítja. Felnevettek.
- Na menjünk mamádhoz.
- De anyudnak nincs? -megrázzon a fejem.
- Biztos van. De kockázatos. Mamád meg úgysincs otthon. - vigyorgok el rejtélyesen.
- Te ez honnan tudod? - nézz rám összehúzott szemmel. Megrántom a vállam.
- Női megérzés. - kuncogok fel
- Kiara! - mereszti rám a szemét.
- Jólvanna'. -emelem fel a kezem. - Tettem egy kisebb fajta khm takhmáloulházsz. - mondom ,,köhögve”.
- Kiara. Nem értem. - förmed rám.
- Míg aludtál elmentem hozzá. - mondom majd felveszem a cipőt.
- Hogy mit csináltál? - támad rám.
- Hajj. Tettem egy barátias látogatást a mamádhoz...anyámmal. - mondom mire tátott szájjal nézz.
- Semmi jogod nem volt. - kiáltja.
- Csak segíteni akartam. - suttogtam. Egy könny csepp gördült.le az arcomon. Hülye hormonok!
- Kiara. - szólt gyengéden Dom. Megráztam a fejem.
- Most. Hagyj. - mondtam és elindultam. Cifra káromkodást halottam mögülem, majd ahogy ajtó becsukódik. Mikor a nagyihoz érünk Dominik ki nyitja az ajtót. Előre megy majd leül a konyhai pultra.
- Tuti a takarító szerek között lesz a könyv, a seprű mellett. - mondja. Halkan felkacagok. Nem! Haragszunk! Összevont szemöldökkel rám nézz, majd felsóhajt.
- Cica...
- Ne cicázz! - csattanok fel. - Keressük meg a könyvet és tiplizzünk.
- A padláson tartom. - szólal meg a nappaliból a Sátán. Akarom mondani, áhh ne tagadjuk az.
Ránézzek és hirtelen ledöbbenek.
- Maga hazudott! - nyögöm, mire összevont szemöldökkel nézz rám.
- Hogy mondtad kis ringyó? - Mi a halál? Ez leringyozott? ENGEM?
- Há' Héló! - hördülök fel. Aztán visszatérek az hazudós részhez. - Azt mondta, hogy csak nő lehet boszorkány.
- Pontosan. - bólint.
- De apám tud varázsolni. Ahogy nagybátyám is. - mondom mire eltátja a száját és felpattan.
- Lehetetlen. - suttogja.
- Nos pedig lehetséges. - mondom aztán hirtelen elindul felém. Gyorsan, és halkan közeledik. Hátratántorodok. Megragadja a kezem és a tenyerem vizsgálja.
- Mit csinálsz vele? - csattan fel Dom. Nem szól semmit csak nézi. Majd úgy engedi el, mintha égetné a kezem.
- Ez... Nem! Nem lehet igaz! LEHETETLEN! - hörgi és hirtelen felém lő egy energia nyalábot. Automatikusan a kezem az arcom elé rakom, de a varázslat áthatol rajtam. Meg csak nem is fájt. Tágra nyílt szemmel néz rám Dominik. Meg a szipirtyó is.
- Hát akkor még is igaz. - mondja a Retek.
- De a mi jószagú Atyaúristen történt itt? - forgolódik körbe Dominik. De én nem is figyelek rájuk. Amikor áthaladt rajtam az energia a kezembe mintha forróvasat raktak volna. Ökölbe szorítom majd az arcom elé emelem és lassan szétnyitom. Egy kör amin egy X látható mintha át lenne húzva pulzál a tenyerembe égetve. Már láttam ezt a jelenet. Becsukom és Magdolna szemébe nézzek.
- Maga tud valamit, amit én nem.
- Oh. Annyira nem is vagy buta. - feleli és végig mér. Tekintette szinte már szánalmat sugall. Összehúztam a szemem, majd elfordultam és az ajtó felé indultam. Egy percet sem bírok itt maradni.
- Kiara! - szólt utánam a boszorkány. - A kulcs a nyitja!
- Szenilis banya. - dörmögte Dom majd megfogta a kezem. Ijedten néztünk a másikra, de semmi nem történt. Gondolom a varázslat hatástalanította. Bármi is volt az ami benne volt.
Mikor visszamentünk a suliba majdnem minden a régi volt. Majdnem. Anyának nem szóltam a jelről, Dom-nak sem említettem. A nagyi látogatása után nem nagyon beszéltünk, és a vendég szobába aludt. Féltem. Féltem, hogy árthatok neki.
- Kiara! - szól rám a Tanár. Milyen órán is vagyok?
- Öhm tessék?
- Megismételné mit mondtam? - nagyott nyeltem.
- Nem figyeltem.
- Sejtettem. -mondta és folytatta az órát Balassiról. Ahogy kicsöngettek a tesi öltözőbe indulok. Útközbe vagy 20-an oda köszönnek. Intek nekik de nem nagyon törődök velük.
- Megvagy! - kap el valaki hátulról. Azonnal tudom, hogy Dom az.
- Hello. - lépek el tőle és rá mosolygok. Nagyot sóhajt.
- Kiara. Mi a baj? - kérdi mire nagyot dobban a szívem. Tekintette nyílt és szomorú.
- Semmi. - lemondón felnevet.
- Aha. Semmi. - bólint majd elmegy. Utána akarok szólni. De nem teszem. Jobb neki nélkülem. Mellettem csak rombolás és pusztítás van.
Nagyot sóhajtok és elindul tesire. Gyorsan átöltözök, és összefogom a hajam. A tükörbe bepillantva lesokkolódok. A hajam FEKETE! Becsukom a szemem és megrázom a fejem. Nem,biztos csak képzelődök. Kinyitom és valóban. Csak képzelődtem.
- Huh. - fújom ki a levegőt és egy utolsó pillantást vettek a tükörképemre... aki épp rám kacsintott.
- Hello Bella! - karolja át a vállam egy osztálytársam Dani.
- Szia. - mosolygok fel rá.
- Mit csinálsz pénteken? - összevonom a szemöldököm. Most randira hív?
- Öhm családi izébizé. - hazudom szemrebbenés nélkül. Sose hazudtam még? Mi van velem? A tenyerembe lévő jel felizzik.
- Oh és szombaton? - nyomul tovább.
- Stellával találkozok. - hazudom ismét. -De sietek mert beszélnem kell Tanárnővel. - harmadik hazugság. Kiszabadítom magam és elfutok. A tenyerembe pillantok. Akár egy szív úgy lüktet a tenyerembe.
A terembe érve beállok Stella mellé. Felém fordul, hogy mondjon valamit de a Tanár nagyot tapsol.
- Rendben kis söpredékek. - Igen kedves. - Ma versenyezni fogunk. Gyors bemelegítés és kezdődhet a harc! - kacag fel gonoszan. Mi van veled Zordon? Lefutom az öt kört és neki állok bemelegíteni.
- No a vállalkozóbbak álljanak a fehér vonalhoz. - a fiúk beállnak meg pár lány. Sose voltam jó futó, hamar elfáradok meg lassú is vagyok. - Kiara! Maga is álljon be.
- De én... Mindegy. - Beállok Feco és Balázs közé. Jöjjön a megaláztatás.
- Három! Kettő! Egy és TŰZ! - ordítja és elkezdünk futni. Oda majd vissza. Érzem, hogy fáradok de a tenyerembe lévő jel ismét felizzik és energia jár át. Ahogy a lábam a földre csattan, felkúszik rajtam valami tüzes és energikus energia. Elmosolyodok és gyorsabban futtok. Megdöbbenve tapasztalom, hogy első lettem, és ami még meglepő hogy Balázs a suli egyik legjobb futója még csak vissza felé tart. Mi a szar?
- Kiara, gratulálok! Szinte száguldott. - dicsér meg a Tanár. - Gondolom elfáradt.
- Öhm aha? -mondom de inkább kérdésnek hangzott. Ugyanis fáradtság helyett felpörögtem. Amitől megijedtem. A kezembe lévő jel még mindig lüktetett. Jeges félelem markolászta a gyomrom. El kell mondanom anyának. Ezt a meghatározást mondogattam magamba addig míg ki nem csengettek hetedik óráról. Ugyanis ahogy elindultam haza Dom vár rám. Tudtam hogy rám várt.
- Hello. - köszöntem rá. Rám nézett és végig vizslatott. Mintha nem lenne valami oké velem.
- Hogy vagy? - kérdi.
- Jól? - vonom fel a szemöldököm. Hümmög egyet majd megfogja a kezem. Összekulcsolja ujjainkat és elindul én meg utána. Hát jó. Érintése jól esik és beleremegek.
- Láttalak ma tesin. - mondja ki hirtelen.
- Oh. Leskelődsz? - nevettek fel incselkedve.
- Nem. Csak ott volt egy tanár. De vissza térve. Nem is tudtam, hogy ennyire gyors vagy.
- Öhm. Hát meglepetés. - vigyorgok rá. Nem. Nem mondom el neki mit éreztem. Érzem, hogy ezt senkinek nem kéne tudnia.
- Érdekes. És hogy vagy a nagyi sokkolása után? - kérdi megszorítva a kezem. Épp a jeleset fogja.
- Jól. - hazudom de felizzik a jel.
- Na! Az jó. Már kezdtem aggódni, hogy amiatt vagy más.
- Más? - torpanok meg. - Hm. De már elmúlt. - vonok vállat majd újra elindulunk.
- Kira. - mondja gyengéden. - Vissza költözök a Nagyihoz.
- Mi? Miért? - szomorodok el.
- Mert időre van szükséged. Sok dolog történt veled és nem akarom bonyolítani, hogy velem is bajlódnod kell. - fejti ki, és időközben a ház elé érünk.
- De nem bonyolítod. - biggyesztem az le ajkam.
- Ne csináld ezt. - simítja meg az arcom. - Figyelj mit csinálsz pénteken?
- Uh semmit. - mosolygok rá.
- Na most már igen. - kacsint rám. Felkuncogok.
- És mi van ha nem akarok veled menni sehova? - vonom fel a szemöldököm.
- Kérlek. - mondja lesajnálóm majd felém hajol, hogy megcsókoljon. Valóban ezt akarom? De ha őt is csak megsértem mint mindent más magam körül. Oh a fenébe is! Ezt akarom. Átkarolom és közelebb férkőzöm. A tenyeremből fájdalmas szúrást érzek ami végig sugárzik rajtam egyenesen a szívembe. Levegő után kapok és térdre rogyok.
- Kiara! - kap utánam Dom. - Jól vagy? - hangjába félelem. Biztos aggódik, hogy baja lesz a kis ribijének. Suttogja egy hang a fejembe.
- NEM! - kiáltom. Domra nézzek majd felállok. - Akarom mondani igen. Csak kifárasztott a suli. Majd beszélünk. Szia! - mosolygok rá és egy gyors csókot adok a szájára.
- Kiara! - kiált utánam ahogy beszaladok a házba. Jajj milyen kis aranyos. Mi a szent szar? Becsapom a bejárati ajtót és térdre rogyok.
- Ki vagy te? És mit keresel a fejembe? - fogom a meg a fejjem.
- Oh hát én Te vagyok.
- Nem! Nem nem nem nem nem. - rázom a fejem egyre gyorsabban egészen addif míg sötét foltok jelennek meg a szemem előtt majd minden elsötétedik. Nehogy szólj valakinek, mert megbánod. Ezt az utolsó amit hallok és kép szakadás.
- Tessék? - vonja fel szemöldökét.
- A mamád is boszi nem? - arca elkomorult.
- Nagyon is tudod hogy az. Minek hoztad fel? - csattan fel hirtelen.
- Hát, mert van varázskönyve. - mondom és várom.hogy leesen neki. Mikor rájön, felpattan és már ölelne meg. De megáll és rám néz.
- Ez olyan izésség anyudtól. - nyüszít. A levegőbe dobok neki egy puszit. Elkapja és a szívéhez szorítja. Felnevettek.
- Na menjünk mamádhoz.
- De anyudnak nincs? -megrázzon a fejem.
- Biztos van. De kockázatos. Mamád meg úgysincs otthon. - vigyorgok el rejtélyesen.
- Te ez honnan tudod? - nézz rám összehúzott szemmel. Megrántom a vállam.
- Női megérzés. - kuncogok fel
- Kiara! - mereszti rám a szemét.
- Jólvanna'. -emelem fel a kezem. - Tettem egy kisebb fajta khm takhmáloulházsz. - mondom ,,köhögve”.
- Kiara. Nem értem. - förmed rám.
- Míg aludtál elmentem hozzá. - mondom majd felveszem a cipőt.
- Hogy mit csináltál? - támad rám.
- Hajj. Tettem egy barátias látogatást a mamádhoz...anyámmal. - mondom mire tátott szájjal nézz.
- Semmi jogod nem volt. - kiáltja.
- Csak segíteni akartam. - suttogtam. Egy könny csepp gördült.le az arcomon. Hülye hormonok!
- Kiara. - szólt gyengéden Dom. Megráztam a fejem.
- Most. Hagyj. - mondtam és elindultam. Cifra káromkodást halottam mögülem, majd ahogy ajtó becsukódik. Mikor a nagyihoz érünk Dominik ki nyitja az ajtót. Előre megy majd leül a konyhai pultra.
- Tuti a takarító szerek között lesz a könyv, a seprű mellett. - mondja. Halkan felkacagok. Nem! Haragszunk! Összevont szemöldökkel rám nézz, majd felsóhajt.
- Cica...
- Ne cicázz! - csattanok fel. - Keressük meg a könyvet és tiplizzünk.
- A padláson tartom. - szólal meg a nappaliból a Sátán. Akarom mondani, áhh ne tagadjuk az.
Ránézzek és hirtelen ledöbbenek.
- Maga hazudott! - nyögöm, mire összevont szemöldökkel nézz rám.
- Hogy mondtad kis ringyó? - Mi a halál? Ez leringyozott? ENGEM?
- Há' Héló! - hördülök fel. Aztán visszatérek az hazudós részhez. - Azt mondta, hogy csak nő lehet boszorkány.
- Pontosan. - bólint.
- De apám tud varázsolni. Ahogy nagybátyám is. - mondom mire eltátja a száját és felpattan.
- Lehetetlen. - suttogja.
- Nos pedig lehetséges. - mondom aztán hirtelen elindul felém. Gyorsan, és halkan közeledik. Hátratántorodok. Megragadja a kezem és a tenyerem vizsgálja.
- Mit csinálsz vele? - csattan fel Dom. Nem szól semmit csak nézi. Majd úgy engedi el, mintha égetné a kezem.
- Ez... Nem! Nem lehet igaz! LEHETETLEN! - hörgi és hirtelen felém lő egy energia nyalábot. Automatikusan a kezem az arcom elé rakom, de a varázslat áthatol rajtam. Meg csak nem is fájt. Tágra nyílt szemmel néz rám Dominik. Meg a szipirtyó is.
- Hát akkor még is igaz. - mondja a Retek.
- De a mi jószagú Atyaúristen történt itt? - forgolódik körbe Dominik. De én nem is figyelek rájuk. Amikor áthaladt rajtam az energia a kezembe mintha forróvasat raktak volna. Ökölbe szorítom majd az arcom elé emelem és lassan szétnyitom. Egy kör amin egy X látható mintha át lenne húzva pulzál a tenyerembe égetve. Már láttam ezt a jelenet. Becsukom és Magdolna szemébe nézzek.
- Maga tud valamit, amit én nem.
- Oh. Annyira nem is vagy buta. - feleli és végig mér. Tekintette szinte már szánalmat sugall. Összehúztam a szemem, majd elfordultam és az ajtó felé indultam. Egy percet sem bírok itt maradni.
- Kiara! - szólt utánam a boszorkány. - A kulcs a nyitja!
- Szenilis banya. - dörmögte Dom majd megfogta a kezem. Ijedten néztünk a másikra, de semmi nem történt. Gondolom a varázslat hatástalanította. Bármi is volt az ami benne volt.
Mikor visszamentünk a suliba majdnem minden a régi volt. Majdnem. Anyának nem szóltam a jelről, Dom-nak sem említettem. A nagyi látogatása után nem nagyon beszéltünk, és a vendég szobába aludt. Féltem. Féltem, hogy árthatok neki.
- Kiara! - szól rám a Tanár. Milyen órán is vagyok?
- Öhm tessék?
- Megismételné mit mondtam? - nagyott nyeltem.
- Nem figyeltem.
- Sejtettem. -mondta és folytatta az órát Balassiról. Ahogy kicsöngettek a tesi öltözőbe indulok. Útközbe vagy 20-an oda köszönnek. Intek nekik de nem nagyon törődök velük.
- Megvagy! - kap el valaki hátulról. Azonnal tudom, hogy Dom az.
- Hello. - lépek el tőle és rá mosolygok. Nagyot sóhajt.
- Kiara. Mi a baj? - kérdi mire nagyot dobban a szívem. Tekintette nyílt és szomorú.
- Semmi. - lemondón felnevet.
- Aha. Semmi. - bólint majd elmegy. Utána akarok szólni. De nem teszem. Jobb neki nélkülem. Mellettem csak rombolás és pusztítás van.
Nagyot sóhajtok és elindul tesire. Gyorsan átöltözök, és összefogom a hajam. A tükörbe bepillantva lesokkolódok. A hajam FEKETE! Becsukom a szemem és megrázom a fejem. Nem,biztos csak képzelődök. Kinyitom és valóban. Csak képzelődtem.
- Huh. - fújom ki a levegőt és egy utolsó pillantást vettek a tükörképemre... aki épp rám kacsintott.
- Hello Bella! - karolja át a vállam egy osztálytársam Dani.
- Szia. - mosolygok fel rá.
- Mit csinálsz pénteken? - összevonom a szemöldököm. Most randira hív?
- Öhm családi izébizé. - hazudom szemrebbenés nélkül. Sose hazudtam még? Mi van velem? A tenyerembe lévő jel felizzik.
- Oh és szombaton? - nyomul tovább.
- Stellával találkozok. - hazudom ismét. -De sietek mert beszélnem kell Tanárnővel. - harmadik hazugság. Kiszabadítom magam és elfutok. A tenyerembe pillantok. Akár egy szív úgy lüktet a tenyerembe.
A terembe érve beállok Stella mellé. Felém fordul, hogy mondjon valamit de a Tanár nagyot tapsol.
- Rendben kis söpredékek. - Igen kedves. - Ma versenyezni fogunk. Gyors bemelegítés és kezdődhet a harc! - kacag fel gonoszan. Mi van veled Zordon? Lefutom az öt kört és neki állok bemelegíteni.
- No a vállalkozóbbak álljanak a fehér vonalhoz. - a fiúk beállnak meg pár lány. Sose voltam jó futó, hamar elfáradok meg lassú is vagyok. - Kiara! Maga is álljon be.
- De én... Mindegy. - Beállok Feco és Balázs közé. Jöjjön a megaláztatás.
- Három! Kettő! Egy és TŰZ! - ordítja és elkezdünk futni. Oda majd vissza. Érzem, hogy fáradok de a tenyerembe lévő jel ismét felizzik és energia jár át. Ahogy a lábam a földre csattan, felkúszik rajtam valami tüzes és energikus energia. Elmosolyodok és gyorsabban futtok. Megdöbbenve tapasztalom, hogy első lettem, és ami még meglepő hogy Balázs a suli egyik legjobb futója még csak vissza felé tart. Mi a szar?
- Kiara, gratulálok! Szinte száguldott. - dicsér meg a Tanár. - Gondolom elfáradt.
- Öhm aha? -mondom de inkább kérdésnek hangzott. Ugyanis fáradtság helyett felpörögtem. Amitől megijedtem. A kezembe lévő jel még mindig lüktetett. Jeges félelem markolászta a gyomrom. El kell mondanom anyának. Ezt a meghatározást mondogattam magamba addig míg ki nem csengettek hetedik óráról. Ugyanis ahogy elindultam haza Dom vár rám. Tudtam hogy rám várt.
- Hello. - köszöntem rá. Rám nézett és végig vizslatott. Mintha nem lenne valami oké velem.
- Hogy vagy? - kérdi.
- Jól? - vonom fel a szemöldököm. Hümmög egyet majd megfogja a kezem. Összekulcsolja ujjainkat és elindul én meg utána. Hát jó. Érintése jól esik és beleremegek.
- Láttalak ma tesin. - mondja ki hirtelen.
- Oh. Leskelődsz? - nevettek fel incselkedve.
- Nem. Csak ott volt egy tanár. De vissza térve. Nem is tudtam, hogy ennyire gyors vagy.
- Öhm. Hát meglepetés. - vigyorgok rá. Nem. Nem mondom el neki mit éreztem. Érzem, hogy ezt senkinek nem kéne tudnia.
- Érdekes. És hogy vagy a nagyi sokkolása után? - kérdi megszorítva a kezem. Épp a jeleset fogja.
- Jól. - hazudom de felizzik a jel.
- Na! Az jó. Már kezdtem aggódni, hogy amiatt vagy más.
- Más? - torpanok meg. - Hm. De már elmúlt. - vonok vállat majd újra elindulunk.
- Kira. - mondja gyengéden. - Vissza költözök a Nagyihoz.
- Mi? Miért? - szomorodok el.
- Mert időre van szükséged. Sok dolog történt veled és nem akarom bonyolítani, hogy velem is bajlódnod kell. - fejti ki, és időközben a ház elé érünk.
- De nem bonyolítod. - biggyesztem az le ajkam.
- Ne csináld ezt. - simítja meg az arcom. - Figyelj mit csinálsz pénteken?
- Uh semmit. - mosolygok rá.
- Na most már igen. - kacsint rám. Felkuncogok.
- És mi van ha nem akarok veled menni sehova? - vonom fel a szemöldököm.
- Kérlek. - mondja lesajnálóm majd felém hajol, hogy megcsókoljon. Valóban ezt akarom? De ha őt is csak megsértem mint mindent más magam körül. Oh a fenébe is! Ezt akarom. Átkarolom és közelebb férkőzöm. A tenyeremből fájdalmas szúrást érzek ami végig sugárzik rajtam egyenesen a szívembe. Levegő után kapok és térdre rogyok.
- Kiara! - kap utánam Dom. - Jól vagy? - hangjába félelem. Biztos aggódik, hogy baja lesz a kis ribijének. Suttogja egy hang a fejembe.
- NEM! - kiáltom. Domra nézzek majd felállok. - Akarom mondani igen. Csak kifárasztott a suli. Majd beszélünk. Szia! - mosolygok rá és egy gyors csókot adok a szájára.
- Kiara! - kiált utánam ahogy beszaladok a házba. Jajj milyen kis aranyos. Mi a szent szar? Becsapom a bejárati ajtót és térdre rogyok.
- Ki vagy te? És mit keresel a fejembe? - fogom a meg a fejjem.
- Oh hát én Te vagyok.
- Nem! Nem nem nem nem nem. - rázom a fejem egyre gyorsabban egészen addif míg sötét foltok jelennek meg a szemem előtt majd minden elsötétedik. Nehogy szólj valakinek, mert megbánod. Ezt az utolsó amit hallok és kép szakadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése