11. fejezet

Sziasztok srácok!!!

Most kivételesen nem kellett hónapokat várni a folytatásra, mivel rögtön megérkezett :D

És minek is húzom az időt? Ja, igen! Jó olvasást :D

Xoxo Camryn

/Dominik/

Eltátottam a számat. - Hogy mi?! - emeltem fel a hangom.

Kiara csak a nagymamámat nézte. - Boszorkány.

- Az lehetetlen! - csattantam fel. Kiara és a nagyi unottan néztek rám. Behúztam a nyakam. - Visszaszívom.

- Nem akar mesélni? - döntötte oldalra a fejét Kiara a nagyit nézve.

- Nem - emelte fel dacosan az állát nagyi.

- De! Fogsz! - álltam fel dühösen. - Jogom van tudni, hogy boszi vér csörgedezik az ereimben...

- Épp ez az! Semmire nem vagy jó! - támadt rám.

Hátrahőköltem. - Mi?

- A férfiak nem öröklik ezt a vért! - ordította. - Bárcsak te haltál volna meg, és a húgod élte volna túl! - reccsent rám, én pedig itt zuhantam össze teljesen. Felfele néztem. Próbáltam visszapislogni a könnyeim. Ez nem valóság. Ez nem lehet az! A lábam nem bírta el a súlyom. A látásom elhomályosult. A fejem zúgott. A szívem pedig darabokra tört.

- Ne merjen így beszélni vele! - csattant fel Kiara indulatosan. - Hogy kívánhatja a halálát maga vén banya?! Örüljön hogy valaki él még a családjából!

- Élhetett volna a húga is! - ordított nagyi.

- Na idefigyeljen maga vénség! - trappolt a nagyi elé. Belemászott a képébe. - Ha azon parázik hogy nem lesz folytatva a vérvonal akkor megnyugtatom, szülök majd én Dom-nak legalább egy kislányt! Aztán örülhet! De nagyon remélem megrohad addigra, mert nem akarom a gyerekeim közelében látni! - köpte a szavakat Kiara.

Szülne nekem gyerekeket? Nekem? Istenem de szeretem ezt a lányt!

- És még valami! Nem csak maga vesztett el egy családot! Maga mindjárt megdöglik és utána nem érez semmit! Dom pedig csak tizenhét éves, és ő előtte még ott az élet! De persze, foglalkozzon csak magával mert ahhoz remekül ért!

- Mit képzelsz te magadról?! - üvöltött rá a nagyi.

- Fogd vissza magad - morogtam.

Felém kapta szikrázó szemeit. - Nekem te nem dirigálsz kis semmirekellő!

- Zavar hogy élek? - álltam fel a kanapéról nagy nehezen.

- Zavar.

- Jó! - indultam meg a konyha fele, elővettem egy konyhakést, és visszamentem. A nagyinak tartottam. - Akkor vessünk véget ennek az egésznek. Parancsolj. Ha ennyire zavarok tegyél el láb alól!

- Dom - sietett hozzám Kiara. Két keze közé fogta az arcom. - Ne tedd ezt! Kérlek!

Lefejtettem magamról a kezeit. - Hagyj Kiara.

- Nem! Soha többet nem hagylak egyedül semmilyen helyzetben! - visította, majd megragadta a kezem, és eltűntünk. Hiába feküdtem már Kiara ágyán, szédültem. - Mindjárt elmúlik - simogatta meg az arcom.

- Fáj - suttogtam neki.

- Elhiszem, de itt vagyok. Nem engedlek el soha többet - puszilta meg a számat.

Elfordultam tőle. Csak a falat néztem. A könnyeim megállíthatatlanul folytak. Hallottam ahogy sóhajt. Éreztem a kezét a karomon. Aztán hallottam ahogy csukódik az ajtó. Megfogtam az egyik párnát és belezokogtam. A baleset képei és a nagymamám szavai kavarogtak a fejemben. Megakarok halni!

Egy simogató érintésre keltem fel. Az illető tenyerébe pusziltam. Halkan felnevetett. - Szia Dom.

- Szia - köszöntem rekedten, még mindig csukott szemmel.

- Hogy érzed magad?

- Öngyilkosságra hajlamos állapotban vagyok - morogtam.

Megrángatta kicsit a hajam. - Ezt verd is ki a fejedből!

Felemeltem a fejem, és megdörgöltem a szemem. Beletúrtam a hajamba. - Borzalmasan nézhetek ki.

- De még így is te vagy a legszexibb srác Földön - térdelt fel mögém az ágyra, és átölelte a nyakam.

Elnevettem magam. - Hízelegni azt tudsz.

- Azt tudok - mászott le az ágyról, majd elém jött, és a vállamnál fogva visszadöntött az ágyra. - És még mosolyt is tudok csalni az arcodra.

- Abban biztos vagyok - karoltam át a derekát, és magamra rántottam.

Megtámaszkodott a fejem mellett kétoldalt, és lemosolygott rám hajkoronájának függönye alól. - És én szerinted miben vagyok biztos?

- Bennem - mosolyogtam rá.

- Pontosan - nevetett fel, majd megcsókolt. Alig tudtam kiélvezni a pillanatot, mert rögtön elhúzódott. Felmordultam. - Ígérd meg hogy nem teszel kárt magadban - nézett mélyen a szemembe.

- Ezt nem ígérhetem meg - fordítottam el a fejem.

Megfogta az állam, és kényszerített hogy a szemébe nézzek. - Megakarsz csókolni?

- Minden percben - csúsztattam a kezem a tarkójára, és közelebb próbáltam húzni. Nem engedett az akaratomnak.

- Akkor ígérd meg! - nézett könyörögve a szemembe.

Istenem azok a szemek... - Megígérem - adtam meg magam.

Boldogan csókolt meg. Aztán még sokszor egymás után. És nem bírtunk egymástól elszakadni. Annyira belemerültünk egymásba hogy már csak azt hallottuk, hogy Kiara szülei berontanak a szobába és szétválasztanak minket.

Kiara felnézett az anyjára. - Történt valami?

- Remegett az egész ház! - korholt minket mosolyogva az apja.

- Hé család! - kiabálta valaki lentről. Kiara boldogan felkiáltott, és kiszaladt a szobából. Mosolyogva néztem utána. Felnéztem a szüleire. Már nyitottam volna a számat, de Kiara anyukája megölelt, az apja pedig Kiara után biccentett. Amikor az anyukája elengedett, Kiara után indultam, aki egy fiút ölelgetett szorosan. Féltékenység kerített hatalmába. Aztán elengedte a fiút, megtörölte a szemét, és a fiú lábánál bujkáló kislányt kapta fel. - Rég láttalak húgi - borzolta össze a fiú Kiara haját. Testvérei vannak...

- Úgy hiányoztatok! - bújt oda a fiúhoz Kiara, aki szorosan átölelte. A kislány Kiara nyakába csimpaszkodott. - Hol voltatok?

- Apa elküldött picit minket. Gondolta hogy nagy remegés lesz itt néhány dolog miatt - kacsintott Kiarára.

- ANYA! - sikította a kislány, és megcsapkodta Kiara vállát, jelezve, hogy tegye le. A kislány a mögöttem felbukkanó anyjára vetette magát.

Kiarával találkozott a tekintetünk. Megindult felém, megfogta a kezem, és a bátyjához húzott. Vagy az öccséhez? Fene tudja! - Márk, ő itt a barátom Dominik. Dom, ő itt a tuskó bátyám, Márk.

Kezet ráztam Márkkal. - Szóval te vagy az a szerencsétlen aki bekerült ebbe az őrültekházába? - kérdezte mosolyogva.

- Úgy tűnik - mosolyogtam le Kiarára. Odabújt hozzám, mire mindkét kezemmel átkaroltam.

- És nem lesz olyan, hogy kiosztod a fiúmat arról hogy mi lesz ha megbánt? - kérdezte vigyorogva Kiara Márktól.

- Szerintem tőled jobban félne, de jó srácnak látszik. Ne csalódjak benned! - fenyegetett meg a mutatóujjával. Mint egy anya.

Elnevettem magam. - Nem fogsz. Szerintem majd engem kell vigasztalni mert Kiara ráfog jönni hogy nálam sokkal jobbat kaphatna - pusziltam bele a karomban lévő lány hajába.

Felnézett rám. - Közölünk csak te kaphatsz jobbat - bökte meg az oldalam, mire összerándultam, és elmosolyodtam.

Kiara elmosolyodott. Megfogtam a kezét és a szobája felé kezdtem húzni. Márk vigyorogva felvonta a szemöldökét. - Hova-hova?

- A húgoddal van egy kis dolgom - kaptam a karomba az említettet. Kiara meglepetten felsikoltott, és szorosan átölelte a nyakam. Belöktem a szobája ajtaját, majd a lábammal becsaptam, és rögtön megcsókoltam Kiarát. Felnyögött, majd egyik kezét felcsúsztatta a tarkómra, majd a hajamba fúrta az ujjait. Amikor a lábam nekiütközött az ágynak, leraktam Kiarát a párnák közé. A lábai közé térdeltem, szinte teljesen ráfeküdtem. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, a másik kezemet becsúsztattam a felsője alá.

Elszakadt tőlem. - Dom - sóhajtott fel.

A nyakába fúrtam a fejem, és apró puszikkal leptem el forró bőrét. A felsőjét lehúztam a válláról. A hajamba mélyesztette az ujjait, és megrángatta a tincseket, amikor gyengéden beleharaptam a vállába. Felültem, és felhúztam őt is. Két keze közé fogta az arcom, és szenvedélyesen megcsókolt. Belenyögtem a szájába, a fenekébe markoltam és közelebb nyomtam magamhoz. 

Lerángattam róla a felsőjét. Ledöntött az ágyra. A csípőmre ült, és tőlem elszakadva a nyakamba csókolt. A combját simogattam, és lehunyt szemmel élveztem minden tettét. Levette rólam a felsőm. A varázserő hasznos dolog. Főleg ilyenkor... - Még mindig sok rajtad a ruha - morogta a bőrömbe. Kirázott a hideg.

- Akkor tegyünk ez ellen - feleltem halkan, és már nyúltam volna a melltartójához, de eltolta a kezem. Kinyitottam a szemem. Kissé elpirult, nekem pedig csak akkor tűnt fel, hogy mindkettőnket már csak fehérneműk takarnak el a másiktól. - Na? Mit szeretnél? - kérdeztem halkan.

Közelebb hajolt hozzám. - Téged. Mindenestül - suttogta, mire még keményebb lettem. De baszki! Gyémántot lehetett volna vágni a farkammal olyan kemény volt már! Nem viccelek. Majdnem leszakadt rólam a boxer.

- Nem bírom tovább - nyögtem elfúló hangon, majd azonnal megcsókoltam, és belemarkoltam a fenekébe. És itt zuhantunk bele a vízbe.

- Bassza meg! - kiáltott fel rémülten Kiara. - Ezt biztos nem én csináltam! - mentegetőzött azonnal.

Már szólaltam volna meg, de mégsem tettem... - Nem te voltál Kiara - hallottam meg az anyja hangját. Mindketten felé fordultunk. Kiara közelebb bújt hozzám. - Édes kislányom, beszélnünk kell a... - akadt meg, és nézett itt rám. - ...a Dominikkal kapcsolatos érzéseidről.

- Anya, majdnem lefeküdtem vele. Szerinted mit érzek iránta?! - horkant fel Kiara. Mielőtt válaszolhatott volna, újra megszólalt. - Tudod mit? Ne is válaszolj. Megtennéd hogyha kimész becsukod az ajtót? Kösz - fordult újra felém. Átkarolta a nyakam, és megcsókolt. Egyik kezemet a csípőjére csúsztattam, a másikat a tarkójára. Már majdnem levettem róla a melltartóját, mikor a fürdőben találtam magam, száraz ruhában, teljesen felöltözve. Kimentem a fürdőből, Kiara pedig durcásan nézett az ajtóban álló anyjára. - Ez tisztességtelen!

- Boszorkány vagyok - vont vállat az anyja. - Bármit megteszek hogy megóvjam az ártatlanságod - csukta be végszóra maga után az ajtót.

- Nem leszek örök szűz! - kiabálta. Köhögés mögé rejtettem a nevetésem. - Te pedig ne röhögj hanem gyere ide! - dobbantott a lábával.

Mosolyogva odasétáltam hozzá, de alig értem hozzá, megrázott az áram. Mindketten megugrottunk. - Te csinálod?

- Nem tudom - rázta meg a fejét. Újra megpróbáltuk érinteni egymást, de megint megráztuk egymást. - Ez egy rossz vicc!

- Szerintem is.

Kirohant a szobából. - ANYA! AZONNAL SZABADÍTS MEG MINKET ETTŐL AZ EGÉSZTŐL!!!

Utána siettem. Kiara anyja éppen terített. Mintha misem történt volna. - Á! Jó hogy jöttök. Ebédelünk. Üljetek le - mutatott két egymással szemben lévő székre. Én leültem az egyikbe. Márk mellém telepedett, és rám vigyorgott.

- Anya, könyörgöm! Nem élem túl Dom érintése nélkül - nyöszörgött Kiara. Ha az anyja helyében lettem volna, már tuti rég megesett volna rajta a szívem.

Az anyja megsimogatta a lánya haját. - Ülj le kincsem!

Kiara durcázva levágta magát a szemben lévő székre. Az apja a mellettem lévő asztalfő helyére ült, Kiara húga pedig a nővére és az anyja közé telepedett. Az asztal megvolt pakolva ínycsiklandó étellel, aminek azonnal neki is láttunk. Kiarával egyszer egyszerre nyúltunk a krumplis tálért, és összeért a kezünk, mire mindketten összerándultunk. Szomorúan néztünk a másikra egész ebéd alatt. Kaja után a kanapéra telepedtünk filmet nézni, de miután kiderült számunkra hogy nem bírunk ellenállni annak hogy meg ne érintsük a másikat, a kanapé két végébe húzódtunk.

- Úgy sajnálom - suttogtam neki. Meglepetten nézett rám. - Ha ellen tudnék állni neked...

- De nem tudsz - vágott a szavamba nevetve.

- Igen, így van - kacagtam el magam.

- De nem csak a te hibád. Elvesztettem a fejem - babrált a kezeivel.

- És én is - nyúltam felé, de mielőtt hozzáérhettem volna, elhúzódott. - Persze - roskadtam vissza a helyemre. -, az átkunk.

Szomorúan bólintott. - Pedig most úgy odabújnék hozzád...

- Én pedig annyira megölelnélek - kontráztam azonnal.

- Megcsókolnálak! - vágta rá azonnal.

- Mocskos dolgokat tennék veled - vigyorogtam rá.

- Leszopnálak!

Eltátottam a számat. Figyeltem ahogy az arca bíbor színűvé válik, és szépen lassan átterjed a nyakára. - Hű kislány. Szerintem most már megkérem a kezed - csipkelődtem.

- Hallgass! Csak úgy kicsúszott - rejtette a haja mögé az arcát.

- Én meg csakúgy becsúsznék pár helyre - cukkoltam tovább.

- Dominik! - szólt rám idegesen.

- Jó, na - nevettem el magam.

Keresztbe fonta a melle előtt a karját. - Szerencséd hogy nem érhetek hozzád, mert különben elbúcsúzhattál volna egy bizonyos testrészedtől - dünnyögte.

- Valld be, nem tudnál bántani! - vigyorogtam rá.

Rám nézett. - Pukkadj meg! - nevetett fel. Percekig csak nevettünk, és nem bírtuk abbahagyni, de nem is akartuk. Életem végig nevetnék vele mindenen. Csak is vele.