10.fejezet

NAA HELLOKA!
Hupsz Caps Lock bekapcsolva. Na mindegy. 
Remélem tetszeni fog a rész, nekem tetszik (Lol). A végével meg hát Majd Timea megbirkózik♥♥ 
Szeretlek Pinokio!!!4!4!negy!

Xoxo:Bianka :*

~Kiara~

Reggel arra keltem (ismét..khm), hogy melegem van. Lassan kinyitom a szemem és hajat láttok. Sok hajat. Ugyanis Dominik rám feküdt a 70 valahány kilójával.
- Dom! Szállj le rólam! -  nyögöm. Morogva legurul rólam. Érzem, hogy a hideg levegő végig szánt a testemen. Kirázott a hideg. Az előbb melegem volt, most meg? Hiányzik Dominik test melege. Lassan, nagyoon lassan közelebb araszoltam felé. A lábam már épp hogy hozzáért. Erősen koncentráltam, nehogy felébredjen. Hirtelen felnevet, és magához húzott. Jólesően hozzábújtam.
- Olyan kis bolond vagy. - suttogta fülembe. Kirázott a hideg. Felemeltem a fejjem, hogy a szemébe nézzek.
- Kösz a bókot. Aranyos vagy Dominik. - forgattam a szemem.
- Tudom, hogy aranyos vagyok. - kuncog és megcsókol. A hajába túrok és közelebb húzom. Lassan és érzékien csókol. Nincs benne semmi vadság. Fura hatással van rám ez a srác, szinte elolvadok a karjaiba. Sokszor csókolóztam már, de egyszer sem keltetek bennem ilyen heves érzelmeket. És az érzelmek néha nem jók,mert...egy energia löket száguldott ki belőlem és pont el találtam a lámpát ami leesett. Riadtan kaptam oda a fejjem. Dom csak nevetett.
- Hú cica. Nyugi van. - húz vissza magához. - Azért ez hízelgő. - rángatja a szemöldökét.

- Mi? - pillantok rá. Az ujjaimmal a haját piszkálom.

- Hát, hogy ilyen heves reakciót váltok ki belőled.- felhorkantottam. Halkan felkuncogott. Gyengéden meghúztam a haját.

- Csak szeretnéd Dom,hogy ilyen hatással légy rám. -mondom, majd a következő pillanatba Dom megfordul így én alulra kerülök,ő meg fölöttem van.

- Mond még egyszer! -suttogja az ajkaimnak.

-  Csak szeretnéd ,hogy ilyen hatással légy rám. -mondom én is suttogva,miközben elveszek a csodálatos szempárba.

- A lényeg kimaradt, hercegnő. - összehúzott szemmel nézzek rá.

- Dom? -mondom,majd egy apró csókot nyom a számra.

- Még egyszer.

- Dom. - majd egy újabb csók.

- Imádom ahogy becenevet találsz ki. Imádom ahogy kiejted. És imádom azt az érzést amit keltesz bennem. - suttogja a számnak. Ez utal én csókolom meg. Érzem amint a hasam táján egy jó leső bizsergés fut végig a testemen. Nagy csókcsatába kezdünk aminek csak az vett véget,hogy elfogyott a levegő.

- Asszem elcsábítottalak. - vigyorog rám. Hirtelen csalódott leszek.

- Szóval csak ezért mondtad azt? - kimászok alóla,próbál utánam kapni esélytelenül.

-Mi? Nem, dehogyis. - rázza a fejét, de nem hiszek neki. 

-Menj el Dominik. - suttogom és érzem amint könnyek szöknek a szemembe.

-Baszki Kiara. El is felejtettem azt szar egyességet. - kiált rám, de csak megrázom fejem. A következő pillanatba előttem áll és felemeli az állam, hogy a szemébe nézze.- Esküszöm, hogy őszintén gondoltam amiket mondtam. Te vagy az egyetlen ember az életemben aki igazán fontos nekem. Soha, de soha nem bántanálak meg szándékosan. Ezt jegyezd meg. -mondja meg elkezd szedelődzködni.

- Dom. - suttogom és odamegyek hozzá. -Ne menj. Kérlek. Ne haragudj csak...csak én. - kezdek bele, de belém folytja a szót egy újabb csókkal.

- Te ne haragudj rám. - mondja miután szétváltunk. - Csak lehetetlen hogy ne akarjon megcsókolni az ember. - nyögi keserves arccal. Felnevettek. 

- Ismerős érzés. - csúszik ki a számon. Hopp. Ezt hangosan is kimondtam. Vigyorogva rám nézz. Felém hajol de az ajkára teszem az ujjam.-Nem.nem. A fogadás újra él. - keservesen rám néz.

- Csak egy utolsó csókot. -alkudozik, de semlegesen megrázom a fejem. Szaggatottan felsóhajt. - Rendben Herczeg Kiara. Rendben. -vigyorodik el gonoszan. Elhátráltam tőle. Egyet hátra léptem, ő egyet előre. Ezt játszottuk addig ameddig a fal meg nem akadályoz. A hátam neki simul a falnak, elzárva a menekülő utat. Dom kajánul elvigyorodik.
- Sakk-matt. - mondja, majd az egyik kezét a fejem mellé rakja a másikkal a derekam karolja át.
- Dominik. - kezdem fenyegető hangon. - Akármit is tervezel, sürgősen felejtsd el. 

- Én?Én nem tervezek semmit. - mondja ,,ártatlan" szemmel.

- Hogyne. - szem forgatva válaszolok. 

- Nem hiszel nekem? - hajol közelebb. 

- Nem. -mondom dacosan. Fel emelem a fejjem, hogy a szemébe nézhessek. 

- Hmm. - hümmög és a nyakamhoz hajol. Az ajkamba harapok ahogy elkezdi puszilgatni az érzékeny bőrt. Óvatosan beleharap. Felnyögök.

- Dom. - lihegem. - Ne csináld. - elhúzódik a nyakamtól, és rám nézz.

- Miért is ne?

- Mert szeretek nyerni. És ha te ilyeneket csinálsz... -fejtem ki neki. Mire felnevet és megrázza a fejét. Elenged és elindul a szekrényemhez. - Mit csinálsz? - kérdem és a vállába kapaszkodva állok lábujjhegyre. 

- Felöltöztetlek. - fordítja hátra a fejét mosolyogva. 

- Okke. Addig fogat mosok. - nyomok egy puszit a arcára. Elindulok a fürdőbe, és ha már ott vagyok le is zuhanyzom. Egy törülközött tekerek a testem köré kilépek. Dom felém kapja a fejét, és eltátja a száját. 

- Jézus. - nyögi.

- Neked csak Kiara.

- Jézus. - nyögi ismét.-Mond hogy van rajtad valami.

- Van.

-Köszönöm Istenem. - ereszkedik térdre.

- A törülköző. - vigyorgok rá. Rám villantja tekintetét.

- Miért? Mond miért büntetsz? 

- Te mondtad hogy felöltöztetsz.

- De nem így gondoltam.

- Miért baj? - vonom fel a szemöldököm.

-Nem. Igen. Nem is tudom. - túr a hajába. Felnevetek.

- Zuhanyoz le. Addig felöltözök. -kacsintok rá.

- Ez egy hosszú zuhanyzás lesz, érzem. - tekintetét végig járatja a testemen és nagyot sóhajt.- nagyon hosszú. - majd bemegy a fürdőbe. Én nevet felveszem a melltartót és a a bugyit. A kikészített ruhákhoz lépek. Elismerően füttyentek. Van ízlése a gyereknek. Felveszem a térdemnél kivágott farmer nadrágom és egy pulóvert ami épphogy súrolja a nadrágom derekát, így ha felemelem a kezem kivillan a hasam. Megágyalok, majd úgy ahogy gyors rendet teszek. A hajamat kifésülöm és már nyílik is a fürdő ajtó. Cirka 40 perc. 

- Csinos vagy. -mosolyog.

- Tudom. Jó a stylistom. - nevettek rá. - Hogy- hogy nem valami kurvás cuccot adtál amiből még az is kilátszik amiről nem tudok? - vonom fel a szemöldököm. 

- Azért,mert azokat csak én láthatom. - ölel magához. Szorosan megölelem.

- Most pedig lemegyünk a halálunkhoz. - fintorgok. Majd lemegyünk...anyuékhoz. A konyhába lépünk és felénk fordulnak. Anyán tisztán látszik a düh,apán meg hát büszkeség??? Persze van ott aggódás is. Anya mély levegőt vesz. Biztos gyűjti az oxygént.

- Herczeg Kiara! Nem így neveltelek. -itt kis híján felnevettek. Mióta apám elment annyi a nevelés, hogy add kajára pénzt. 

- Igazad van. Sehogy nem neveltél! - támadok rá. 

- Mi ez a viselkedés? 

- Ez? Kérlek normális.

-Ne feleseljél. Inkább magyarázd el hogy mit keresett egy fiú a szobádba? 

- A szüzességem. - vágom rá. Dom hangosan felköhög. Persze a nevetést próbálja elfojtani. - Na és megtaláltad? - fordulok felé. 

- Meg. De khm. Hagytam a helyén. - fulladozik.

- Nagyon vicces vagy kislányom. És miért aludtál vele?

- Mert... Miért ne? Anya. Legalább aludtunk. -nyomom.meg az aludtunk szót. -Nem amúgy,mint te és apa...-nézzek rájuk. Anya elvörösödik,apa meg elmosolyodik az emléken. Dik,ok.Dominik már majd meghal mellettem.

- Mióta jártok?

- Na és te meg apa? - kérdezzek vissza. Anya kezdi elveszíteni a türelmét. Aztán átvillan valami az agyán.

- Már csak egy kérdésem maradt. - szólalt meg anya. Már egyből tudtam mi lesz. - MÉGIS HOGY KÉPZELTED HOGY ELMONDOD NEKI? -kiáltja teli torokból.

- Hű asszony. Nyugi van. - szólal meg apa ijedten. Anya rávillantja gyilkos tekintetét és inkább hátrál egyet. Betoji. Mereven állom anya tekintetét.

- Könnyen. Dom volt az egyetlen aki mellettem állt. Ha ő nincs,valószínűleg az egész város tudná hogy mi vagyok. Megvédett,pedig azt se tudta mi van. Támaszt nyújtott. -mondom teljes átéléssel. - És nem utolsó sorba NEM FELEJTETTE EL A SZÜLETÉSNAPOM! -kiáltom végszóként és kiviharzok a konyhából, felveszem a cipőm és elindulok. Egy kéz fonódik a csuklómra. Megfordulok és a legszebb szempár néz rám aggódóan.

- Kira. - szólal meg Dom. Szorosan átölelem. És elkezdek sírni. - Na ne sírj már. -tol el magától egy kicsit. Letörli a könnyeimet,és gyengéden simogatja az arcom.

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - pittyogom.

- Ohh Kiara. Jó, a fogadást szüneteltetjük. - jelenti be, és megcsókol. Hevesen viszonozom tettjét. Úgy csókoljuk egymást mintha a másik lenne az örök élet titka. A nyakát átölelem, karját körém fonja úgy mélyíti a csókot. Felnyögök,amint nyelvünk vadtáncba kezd.

-Kiara. -lihegi a számba. És tovább csókol. Fogalmam sincs meddig álltunk ott csókcsatát vívva,mikor egyszer csak mennydörgőt.

-Nem én voltam. - mondom a viharra utalva.

- A vihar nem. De az igen. -mutat egy fára ami kicsit megnyílt.

- Ugj. -húzom el a szám. A eső elkezd esni. Dominik vissza húz még egy csókra,amit én örömmel teljesítek.

Nem sokkal.később csúron vizesen léptünk be a házba.

- Mama! Megjöttem. - kiáltotta, de választ nem kapott. Nagyot sóhajtva ment az emeletre.én meg követtem. - Adok száraz ruhát. - mondja színtelen hangon. Kivesz egy pólót meg egy boxert. Odaadja és kimegy a szobából. Gyorsan átveszem, és kimegyek. Dom a nappaliba ül immáron ő is tiszta ruhába. Leülök mellé a kanapéra. Egy gyors pillantást vett rám,majd visszafordul a tévéhez. Közelebb kúszok hozzá.

- Mi a baj? - kérdem.

- Semmi.

- Semmi? Mióta megjöttünk ösz-visz 3 szót szóltál hozzám. Csináltam valamit? - kérdem hozzá hajolva. Felém.fordul és halványan elmosolyodik. Felém nyúl és magához ránt.

- Te nem csináltál semmit. - ölel magához.

- Akkor? - nézzek rá. Nagyot sóhajt, és a nyakamhoz hajol. Befúrja a fejét  a vállam.hajlatába, úgy beszél.

- A mamával sose jöttünk ki igazán. Mindig Lilla felé hajlott jobban. ,,Örökösének”, ,,Reményének”,nevezte,.én meg voltam Dominik. Simán Dominik. Semmi Domi, Nik, Dom. -itt add egy puszit, amitől.kiráz a hideg. Na jó bevallom, mióta a nyakamba beszél számtalanszor rázott ki a hideg. Nehéz így figyelni. - És mikor meghaltak, az elején haragudott rám amiért én maradtam életbe. 

- Ohh Dom. - ölelem szorosan magamhoz. Viszonozza az ölelést és szorosan tart.

- Tudod hányszor gondoltam arra, hogy bárcsak én haltam volna meg? - nézz könnyektől csillogó szemmel. Az arcát a két kezem közé fogtam és mélyen a szemébe néztem.

- Kurva gyorsan felejtsd el ezt a hülyeséget! Világos? -mondom neki. Bólint majd az ajkát az ajkamra tapasza. Lihegve szétváltunk, a fejem a mellkasára hajtom és hallgatom erős szívverését. Ő a hajat simogatja.

- Dom. - szólalok meg egy idő után.

- Hmm?

- Mi van köztünk? - emelem fel a fejjem hogy a szemébe nézhessek.

- Nem tudom. Mi legyen? - vonja fel fél szemöldökét, és elmosolyodik.

- Fogalmam sincs. De többet csókolózzunk, mint házasok.

- Baj?

- Mi? Nem! Csak na. Értem hogy ,,just friends" meg minden. De asszem kezdek érezni valamit irántad. - hadarom el egy szuszra. Dom egy ideig csak nézz,én meg kezdek bepánikolni. Lehet, hogy ő csak barátként tekint rám? És ezzel most elüldöztem?

- Én is érzem azt amit te. - szólal meg, mire hatalmas kő gurul le a szívemről. - Jóval több,mint barátság. -bólintok..- De még nem szerelem. -hangsúlyozza ki a még szócskát. Ismét bólintok.- Olvastad a Hopelesst? 

- Igen! Imádom.

- Én is, de az a lényeg hogy...- kezdi de félbe szakítom.

- Szeretsz olvasni? 

- Igen, de a lényeg...

- De halál komolyan?

-Jézus. Igen szeretek. Na folytatnám. Szóval...

- Nem is tudtam.

-Kiara. Esküszöm, hogy leütlek. - bök oldalba mire felnevettek.

- Oké-ok befogom.. -biccent és add egy puszit a vállamra.

,- Na végre. Az van.benne hogy van like és love.

- És ennek az ötvözete a LIVE. - fejezzem be mire kapok  egy csúnya nézést.

- Pontosan... Ehhez mit szólsz? 

- Tökéletes. - és megcsókolom. Tudom, hogy elvesztettem a fogadást de lefosom. Minek áltatom magam? Egy nézésével elcsábít. Mikor elválunk győztes mosoly terül szét az arcán.
- Ne. Mondj. Semmit. - bököm meg a mellkasán. Már szólásra nyitja a száját, mikor a bejárati ajtó kinyílik. Megcsap a varázslat illat. Igen a varázslat van illata, nem is tudom mire hasonlítani. Az ajtó felé kapom a fejjem. Egy idős hölgy áll ott gyilkos pillantással méregetve engem.
- Dominik. Mit keress itt egy boszorkány? - mondja hűvös hangon.
- Nagyi, ő Kiara. Tudod sokat meséltem már neked. De várj.Honnan tudod hogy az? - nézz értetlenül.
- Azért mert Ő is az. - válaszolok, és síri csönd áll be.