9. fejezet

Sziasztok srácok!!!
Most kivételesen hamarabb hoztam erre a blogra a folytatást nagy örömötökre   
Jó olvasást!

xoxo Camryn 

/Dominik/ 

Tudom, hogy nem volt szép dolog kutakodni Kiara után, de én csak a lakcímét akartam megtudni, ő pedig egy olyan dolgot tudott meg rólam, amihez semmi joga nem volt. Szerintem jogosan rohantam el. 

Haza nem akartam menni, mert az első hely ahol keresne, ha keresne, az lenne. De csak most esik le, hogy a várost nem is ismerem. Na, egyre jobb vagyok. 

A városban bolyongva, már kezdtem megőrülni. Mi van velem? Mostanában amúgy is minden összejött. A szüleim, és a húgom halála, a költözés, Kiara, a sóhajtozó libák, boszorkányság... Kezdek bekattanni. Szeretném azt hinni, hogy ez az egész csak egy rossz álom, és felfogok mindjárt kelni Szombathelyen a szobámban, és átront hozzám a húgom, rám veti magát, és az egyik babájával püföl. Aztán leülünk apával meccset nézni, aztán anya finom vacsoráját tömjük magunkba... De nem kelek fel, mert a szörnyű valóságban már ébren vagyok, és ebbe beleőrülök.

- Dominik! - kiáltott rám valaki. Megmerevedtem, utána megszaporáztam a lépteim. Nem akarom. Nem akarok a szemébe nézni. - Állj meg! - hallottam ahogy utánam fut. Rohantam. Befordultam egy sarkon. A tömbház falának támaszkodtam. Kikukucskáltam. Nem jött utánam. Lehunytam a szemem, és kifújtam magam. - Azt hitted ilyen könnyen lerázhatsz?

Kipattant a szemem, és elhátráltam tőle. Leengedte keresztbe font karjait. - Kérlek... Ha kicsit is számítok neked elmész, és békén hagysz - suttogtam.

- Nézd, aggódtam. És bocsánatot akartam kérni. Nem tudtam, hogy belegázolok a múltadba. Ennyire legalábbis... - hajtotta le a fejét.

Nyeltem egy nagyot. - Nem akartam, hogy bárki tudja...

- Mi történt? - kérdezte halkan.

- Egy részeg fasz belénk hajtott. Apa, anya, és a húgom meghalt a helyszínen. Én megúsztam pár karcolással.

- Részvétem - nézett a szemembe.

- Kösz - letöröltem az arcomról a könnyeim. Most különösen zavarban voltam, hogy Kiara előtt sírtam.

Percekig csendben toporogtunk. - Figyelj csak! Nem akarsz valamit enni? Éhen döglök!

Elmosolyodtam. - De. Menjünk.

Csendben egymás mellett sétáltunk, majd mikor elértünk egy hambizóhoz, bementünk. Éppen időben mivel pár perccel később leszakadt az ég. Az ablakon keresztül kinéztem. Tombolt a vihar. Esőcseppek gördültek le az ablakon.

Nevetve dobtuk le magunkat egy asztalhoz, és nézegettük a választékot. Miután rendeltünk, mindketten a kezeinket bámultuk.

- Tudod, jólesett valakinek elmondani - pillantottam rá a szemembe lógó hajam alól. Megfogta a kezem. Oldalra biccentette a fejét. Hüvelyujjammal megcirógattam a kézfejét.

Valaki megköszörülte a torkát. Elengedtük egymás kezét, és felnéztünk. - Bocsi - motyogta a lány majd mindkettőnk elé lerakott egy-egy tálcát. - Jó étvágyat - mosolygott rám. Kiarának csak egy fintor jutott. 

Kiara egy sült krumplit majszolt, és merőn a lányt nézte akit mintha ellöktek volna úgy terült ki a padlón. Beleharaptam a hamburgerembe, hogy eltüntessem a mosolyom. Amint lenyeltem a falatot Kiarára néztem. - Ez azért nem volt szép - ingattam a fejem.

- Miről beszélsz? - pislogott rám édesen. Fhhuu baszd ki de megcsókolnálak!

Megráztam a fejem. Felé böktem egy sült krumplival. - Ne játszd meg nekem az ártatlant!

Ellopta a kezemből a krumplit és bekapta. - Ugyan Dom! Ne mond, hogy nem volt vicces - harapott bele a hambijába. Dom. Imádom ahogy becéz. - Amúgy már mondani akartam hogy át kéne műtetni az arcod - ivott bele a kólájába.

Beleharaptam a hambimba és érdeklődve néztem rá. - Miért is? - tudakoltam egy újabb falat előtt.

- Túl helyes vagy! Ez lassan már természetellenes! - mosolygott rám.

Elvigyorodtam. - Helyesnek tartasz?

- Ne mond hogy nem tűnt fel, ahogy megbámulnak a lányok! - mordult rám.

Felnevettem. - De te nem bámulsz - csipkelődtem.

Megdobott egy krumplival. - Fogd be!

Ismét felnevettem, ő pedig elmosolyodott. Beszélgettünk evés közben, és miután jól laktunk, csak ültünk ott és dumáltunk. Addig amíg Kiara nem kapott egy hívást. Csak aházott, majd letette. A falon lévő órára nézett.

- Figyelj, nem jössz el velem a plázába?

- Mert? - kérdeztem előre félve a választól.

- Csak szétnézni, mivel a délutánom szabad, mert Stella lemondta a mozizást...

- Persze, elkísérlek - vágtam a szavába.

- Király! Kösz!

Kimentünk a még mindig szakadó esőbe és szépen lassan, komótosan sétáltunk. - Mit néztetek volna?

- Nem tudom. Ott döntöttük volna el - vont vállat.

- Elmenjünk?

Felnézett rám. - Eljönnél?

- El - bólintottam. Aztán a hajamba túrtam. - De csurom vizesen nem mehetünk be.

Rám kacsintott. - A vizet csak bízd rám - megragadta a karom, és berángatott a plázába, aztán be a liftbe. Amint becsukódott az ajtó, behunyta a szemét, a ruháinkból, a hajunkból pedig elpárolgott a víz. Amint kinyílt az ajtó csontszárazon mentünk a mozi felé. - Majd utána elrángatlak néhány üzletbe - lökött meg a vállával.

Elnevettem magam. - Reméltem pedig, hogy megúszom.

- Ne is álmodj.

A mozihoz érve vettem jegyeket a Szenilla nyomában-ra, és azonnal be is ültünk. Amíg az előzetesek mentek, hozzám fordult. Felé fordultam. Az orrunk összeért. - Mondani szerettél volna valamit? - kérdeztem suttogva.

- Csak megakartam köszönni.

- Akkor köszönd meg - húztam féloldalasra vigyorra a számat.

Közelebb hajolt, a fejét picit oldalra döntötte, és megcsókolt. A tarkójára csúsztattam a kezem, és közelebb húztam magamhoz. A lámpák lekapcsolódtak, mire gyors elhúzódott, de még a számra nyomott gyors egy puszit.

- Köszönöm - hajtotta a fejét a vállamra. Megfogtam a kezét, és a kivetítőre néztem. Jól indul a film.

Másfél óra múlva nevetve jöttünk ki, mivel végig kommenteltük a filmet a körülöttünk lévők pedig ennek nem igazán örültek. Kiara berángatott az első üzletbe, és maga után rángatva nézte a ruhákat. Egy-kettőt fel is próbált, de nem vett semmit. Egy másik üzletbe elfordultam, hogy nézzek neki esetleg valami jó ruhát mikor a fejembe nyomott egy baseball sapit. Nevetve fordultam meg.

Lekapta a sapkát rólam ezzel teljesen összeborzolva a hajam. - Áhh! - forgatta meg a szemét. - Komolyan, te nem tudsz szarul kinézni? - döntötte a csípőjét a falnak.

Eltűnődtem. - Nem. Túl tökéletes vagyok - vigyorogtam pimaszul a szemébe.

Lemondóan legyintett majd kirángatott az üzletből. A plázában bolyongva beszélgettünk, majd végül hazafele indultunk.

- Dominik! Kiara! - szóltak utánunk. Megmerevedtem. Csak ezt ne. Nem akarom!

Megfordultunk. Magamra erőltettem egy mosolyt. - Szia Léna!

- Sziasztok! Hogy vagy Kiara? - fordult a lány felé. Már nyitotta volna a száját, de Léna azonnal felém fordult. - Úgy örülök, hogy mosolyogni látlak! - csivitelte.

Kiara körme a tenyerembe vájt. - Bocs Léna, de nekünk mennünk kell!

Feltámadt a szél. Ez nem lesz jó. Húzni kezdtem Kiarát. - Hova siettek? - kérdezte.

- Haza. Kiara segített megismerni a várost, és most hazamegyünk! - vágtam rá kapásból.

- Miért nem engem kértél meg hogy körbevezesselek? - tette csípőre a kezét, és enyhén előre dőlt, de a mögötte lévők ennek is nagyon örültek.

- Mivel én a barátja vagyok, veled pedig alig váltott pár szót - morogta Kiara. A szeme dühösen villant.

Megrántottam a karját, mire felnéztem rá. - Hűtsd le magad! - szóltam rá. Lénára néztem. - Majd holnap beszélünk a suliban. Csá!

Sietve távoztunk. Elengedtük egymás kezét, és csendben sétáltunk egymás mellett. Kiaráék házához érve megálltunk. Egyik lábamról a másikra álltam.

- Figyelj! Köszi ezt a napot - törtem meg nagy sokára a csendet, ami már kezdett nagyon kínossá válni.

- Én is köszönöm. Öhm... Bejössz? - bökött az ajtó fele.

- Aha, persze.

Kinyitotta az ajtót, belökte, én pedig utána bementem. Lerúgtam a cipőm, és követtem a konyhába. - Kérsz valamit enni vagy inni?

- Nem kösz.

Vállat vont, majd töltött magának egy pohár rostost, és felbattyogtunk a szobájába. Elterültem az ágyán, ő pedig az íróasztal előtti székbe huppant. Magától kapcsolt be a tévé. Egy párnába fúrtam a fejem, hogy elrejtsem a vigyorom.

- Mi az? - ült rá a hátamra. A levegő kiszakadt a tüdőmből.

- Szállj le! - nyögtem ki.

Leszállt rólam, a lábával pedig a falhoz lökött. Lefeküdt mellém. - Mit vigyorogsz mint a tejbetök? - ráncolta össze a homlokát.

Összepréseltem a számat. - Semmit.

Közelebb húzódott. - Ezt higgyem is el? - vonta fel a szemöldökét.

- Mindenképp - bólintottam vigyorogva.

Hozzám vágott egy párnát. Nevetve dobtam vissza. Legurult az ágyról, engem is magával rántva. Megtámaszkodtam a feje mellett kétoldalt, és mosolyogva néztünk egymás szemébe. Közelebb hajoltam hozzá. Behunyta a szemét, zihálva lélegzett. A fejemen koppant valami. Egy bilincs. Meglengettem Kiara előtt. - Mocskosak vagyunk kisasszony?

Elvörösödött. - Nem tudom miről beszélsz.

- Akkor ez a bilincs honnan pottyant? - feszítettem szét a combjait a térdemmel. - Enyhe célzás volt, hogy büntesselek meg?

- Dom... - suttogta.

- Hm? - hajoltam még közelebb. A nyakába fúrtam a fejem, és apró puszikkal leptem el puha bőrét. A következő pillanatban már az ágyon találtam magam hanyatt fekve. Kiara a csípőmön ült. - Csalás - dünnyögtem.

Elmosolyodott és leszállt rólam. A bilincs eltűnt.

- Gyere - nyújtotta felém a karját. - Együnk. Rám jött a nassolhatnék.

- A felesleges kilókat varázslattal is el lehet tüntetni? - csipkelődtem.

- Dominik! Esküszöm még egy ilyen és békává változtatlak! - fenyegetett meg a mutatóujjával.

- És ha megcsókolsz visszaváltozom? - karoltam át a vállát.

- Ne is álmodj róla, hogy megcsókollak! - forgatta meg a szemét.

- Fogadni mernék ellened.

Hirtelen felém fordult, és a kezét nyújtotta nekem. Értetlenül néztem a szemébe. - Ha holnap estig sikerül elcsábítanod, akkor megteszek neked egy dolgot. Bármit. De ha ellenállok, akkor te vagy az adósom!

Megráztam a kezét. - Áll az alku! De szólok, nem fogsz tudni majd ellenállni nekem - elmentem mellette, be a konyhába.

Leültem az asztalhoz, ő pedig nekem direkt hátát fordítva nyújtózkodott. Enyhén bedőlt nekem, én pedig felmordultam. Nem tisztességes! Miután Kiara felzabálta a fél hűtőt, elment fürdeni, utána pedig én is. Amikor kijöttem a fürdőből, rendesen megbámult. Úgy csináltam mintha fel se tűnt volna. Nyújtózkodtam egyet, aztán egy párna csapódott az oldalamnak, mire nevetve felvettem a földről. Visszadobtam neki, ő pedig elkapta, és az ágyra dobta. Bemásztam mellé.

- Hé! Te mit csinálsz?

- Hogy-hogy mit? Alszok - fordultam az oldalamra. Karomat a derekára ejtettem.

- De miért itt?

- Csak nem gondolod, hogy a kanapén, vagy a földön fogok. Fogd be Kiara és aludj - húztam magunka a takarót.

Csak tátogott, de lejjebb csúszott, így egy szintre került a szeme az enyémmel. - Ez szabály ellenes - morogta.

- Ha jól emlékszem nem kötöttünk ki szabályokat. Szóval ne keress okokat, hanem aludj - húztam közelebb magamhoz. Leoltódott a lámpa. - Jó éjt Kiara!

- Jó éjt Dom! - bújt közelebb hozzám. Mosolyogva pusziltam bele a hajába.

- KIARA!

Kiarával együtt felnyögtünk. Megpróbálta felemelni a fejét, de nem igazán tudta. Teljesen egymásra csavarodtunk. Kezünk lábunk összegabalyodva, feje a mellkasomon pihent, én pedig a fejére hajtottam a sajátom. Vonakodva elengedtem. Már reggel van? Nyújtózkodtam.

- Kiara!

- Na, mi van már? Hol a párnám? - dünnyögte álmosan utánam tapogatózva. Megtapintotta a vállam, és maga mellé rántott újra, és rám feküdt.

- Édes kislányom! Kelj fel! - rántották le rólunk a takarót. Mindketten morogtunk. - És ki ez a fiú az ágyadban? Kiara! Válaszolj ha hozzád beszélek!

- Drágám hagyd már őket!

- Apa, anya - morogta Kiara álmosan. - Húzzatok innen.

- Kiara - suttogtam a fülébe.

- Dom? Te vagy az?

- Én. Kelni kéne - pusziltam bele a hajába.

- Ne kezd te is!

- Akkor varázsold vissza a takarót!

A derekunkig beburkolt minket. Levegő után kapkodott valaki. - Kiara! Elmondtad neki a titkod?!

- Anya hagyj már aludni! - dünnyögte a vállamba.

- Ezzel nincs vége kisasszony!

Amikor csapódott az ajtó közelebb másztam Kiarához. - Jó reggelt!

- Fogd be és aludj - harapott belém, mire belemarkoltam a felsőjébe.

- Elkéstünk a suliból.

- Leszarom.

- Akkor miénk az egész nap.

- Kezdjük alvással.

Felnevettem, és feljebb húztam a takarót. Se perc alatt visszaaludtunk.