3. fejezet

Sziasztok!!!
Meghoztam a folytatást, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog :D
Jó olvasást! 

Xx Camryn

 

 /Dominik/

Az első napom a suliban kész káosz volt. Kezdjük azzal, hogy az a szőkeség valami trükkel kirobbantotta a szekrényeket. Aztán egész nap azt hallgattam a folyosón, hogy hallottad hogy az új srác, meg Kiara... Na, ebből elegem volt! Gondolom ma valamilye volt, mert kapott pár ajándékot, de amúgy teljesen hidegen hagy a csaj. 
Hazaérve ledobtam a cipőm, és a dzsekim az előszobába. - Megjöttem! - kiabáltam. Anya nem dugta ki a fejét a konyhából. Felsóhajtottam. - Persze hogy nem köszön. Hiszen meghalt... 
Nagyiék úgy látszik unatkoztak és mindent kipakoltak. Kicsit zsúfolt lett a házuk. Felbattyogtam a szobámba. 
- Hello dobozok - motyogtam a rendetlen szobámnak. Beletúrtam a hajamba. - Essünk túl rajta... 
Lassan, könnyek között pakoltam ki a cuccaim. Este tízkor hallottam meg az ajtó csapódást. Lementem, és köszöntem a nagyszüleimnek. Nagyi kérdezgette, hogy mi volt a suliba, de én kitértem a válaszok elől. Anya szokott faggatni, nem ő... Mivel este sikerült kicsit aludnom, ezért reggel egészen frissen keltem. Mármint a körülményekhez képest. Elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, és lementem reggelizni. Nagyi elmosolyodott amikor meglátott. 
- Hogy vagy ma reggel? 
- Egész jól. 
- Látszik. 
Összeborzolta a hajam, és elém tolta a reggelit. Félperc alatt elpusztítottam. Nagyi csodálkozva nézett, de nem kérdezett semmit, csak elém tolt még egy szendvicset. A gyomrom mordult még egyet jelezve, hogy ez nem volt elég neki, mire nagyi nevetve csinált még két szendvicset. Benyomtam azokat is, és indultam a suliba. Amikor beléptem, minden szem rám szegeződött. Mi a franc? Elsétáltam a termemig. Minden jól ment. Az utolsó óra utánig. Belém rohant egy csaj. Úgy látszik valamiért vonzom a rohanó vakokat. Felrántottam. Amikor rám nézett kék szemeivel, felmordultam. 
- Már megint te?! 
Összeráncolta a homlokát. - Mr. Seggfej? 
 - Ja. 
- Jobban nézel ki. 
- Ja, kösz, de ha lehetne arrébb kotródnál? 
Dühösen villant a szeme. - Kerülj ki. 
Felsóhajtottam. - Jó, nekem erre nincs időm. Csá. 
Nekimentem véletlen a vállammal, mire megrázott az áram. De nem az a fajta áram ami csak megcsíp. Ohohohó! Nem. Ez kibaszottul fájt. Robbanást hallottam. Hátra fordultam, és láttam, hogy a lámpák sorra pukkannak ki. Elnéztem a szőkeség fölött. Ott is pukkantak az égők. A folyosón lévő lányok sikítoztak. A csajszival felnéztünk a felettünk lévő lámpára, ami nem akart kipukkanni. Egymásra néztünk. 
- Te meg mi a faszt műveltél már megint?! 
- Nem én voltam! 
Reccsenést hallottam. Felettem megrepedt a fal, és egy elég nagy darab zúdult felém, ami elől ép hogy csak kitudtam térni. 
- SZELLEMEK! - sikította valamelyik lány. Mi van itt? A hülyék gimijébe kerültem, vagy mi a fasz? A plafon megrepedt, és meg sem állt felénk. A csajszi elrohant, a tömeg pedig elnyelte. De tudtam hol van, mivel a repedés végig követte. 

Kint ebédeltem, mivel jó idő volt, és nem akartam bent aszalódni az épületben. Nem volt valami finom a kaja, de megettem, mivel éhes voltam. 
- Hé, drogos! Takarodj innen. 
Felnéztem. - Miért is? 
- Mert ez a mi helyünk. 
- Pont leszarom - a szőke hajú izompacsirtára néztem. 
Levágódott velem szembe, két talpnyalója pedig követte. - Először, és utoljára szólok. Tartsd távol magad Kiarától! 
- Ő rohangál mindig belém. Amúgy meg pont leszarnám, hogy él-e. 
Már szólalt volna meg, mikor az említett rontott ki az épületből. - Krisz! Szia. Mizu? Miért állsz szóba ezzel? - rakta a kezét a csávó vállára. Krisz megenyhült, és maga mellé húzta. 
- Jómódra tanítom. 
- Hello megint Mr. Seggfej! - köszönt megint. A szeme vörös volt. 
- Csá Vaksi. Mit robbantottál még fel? Hullott rád is faldarab? Mert rám igen - néztem mélyen a szemébe, majd a csávójához fordultam. - Tartsd rövid pórázon, mert a végén romba dönti a sulit - felálltam, és elindultam hazafele. Félúton valaki hozzám vágott valamit. Megfordultam. - Mi az isten?! 
A lábam elé villám csapott, mire megugrottam. A napot eltakarták a viharfelhők. A fák ágait a szél cibálta. Körülöttem repedések futottak végig. Reccsenést hallottam. Egy vastag ág letört, és majdnem rám esett. Megint villám csapott a lábam elé. Mi folyik itt? Haza rohantam, és amikor feltéptem a bejárati ajtót, nagyi megugrott, és felém kapta a fejét. 
- Valami baj van Dominik?
- Baj? Á, ugyan dehogy! Csak ma majdnem kilapított egy geci nagy faldarab, és egy vastag ág. Majdnem belém csapott kétszer a villám, ja igen, és megfenyegetett egy népszerű seggfej. Neked milyen volt a napod?
Felkaptam egy almát, és beleharaptam. Nagyi pislogás nélkül meredt rám. - Biztos jól vagy? - csúsztatta a kezét a homlokra. 
Nagyot sóhajtva húzódtam el. - Persze
- Dominik...
Felnevettem. - Csak vicceltem! Dögunalom a suli. 
Megkönnyebbülten felsóhajtott. - Örülök. Már megijedtem, hogy begolyóztál. 
Lehunytam a szemem, és kényszerítettem magam, hogy normálisan lélegezzek. Felmentem a szobámba. és bezártam az ajtót. Leültem filmet nézni, de mindig elterelődtek a gondolataim. Kiara milyen trükkökkel ijesztgeti a suli népét? Hogyan robbantotta ki a szekrényeket? Hogyan pukkasztotta ki az égőket? Hogy csinált repedést a falra, ami követte is? Mi ő? Egy boszorkány? Jézusom Dominik! Boszorkányok nem léteznek! 
Késő este elmentem fürödni, és amikor kijöttem, megtorpantam. Kiara állt a szobám közepén zokogva. Becsuktam magam után az ajtót, mire felkapta a fejét. Felsikoltott ijedtében. - Mit keresel a szobámban?
- Bocs, de eltévesztetted a házszámot - fontam keresztbe a karom. - Hogy a francba jutottál be? Zárva volt az ajtóm. 
- Én... én...
- Bökd már ki! - emeltem fel a hangom.
- Dominik! Kivel beszélgetsz kincsem? - hallottam meg nagyi hangját. 
- Filmet nézek nagyi! 
- Biztos? Nincs nálad senki? 
- Nincs! Hogy lenne?!
Hosszú csend után megszólalt. - Jó éjt.
- Neked is!
Beletúrtam a hajamba, és újra Kiara felé fordultam, de ő már eltűnt. Körbe néztem a szobában, de sehol nem találtam. Képzeltem volna? Hallucinálok? Mi a fasz van velem???